Története |
Látnivalók |
Rendezvények
Története
A kis hegyi falvak eredetéről a mai napig megoszlanak
a vélemények, az egyik nézet szerint német, a másik szerint döntően
szlovák eredetű
népesség élt itt. Vélhetően mind a két népcsoportból érkeztek
ide betelepülők. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni,
amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot. Erre
utal
régi nevük: Ötházhuta — Mátraszentimre, Fiskalitáshuta — Mátraszentlászló,
Felsőhuta — Mátraszentistván. Az első családok leszármazottai
a ma is a falvakban élő Gubolák, Stullerek, Szabadok, Randliszekek,
Szőkék. Ma is az eredeti szlovák nevek vannak többségben, hiszen
a helyben élő őslakosokhoz beházasodottak hamar asszimilálódtak.
A Felső-Mátra, vagy ahogyan másképpen nevezik a
Nyugati-Mátra hosszú időn át ismeretlen volt a nagyközönség számára.
Az 1900-as
évek elején
megjelent „Mátrai és gyöngyösi
kalauz” című
munka szemléletesen mutatja be a településeket és az itt
élő embereket.
Mátraszentimre és környéke mellett a Mátra egésze
is csak viszonylag szűk körben volt ismert. A múlt század első felének
egyik útikönyve
említi, hogy Mikszáth Kálmán egyik írásában sorra interpellálta
képviselőtársait, de még a gyöngyösi sem tudta megmondani, merre
is fekszik Galyatető.
Az elso világháborút lezáró trianoni szerzodéssel elveszett kedvelt
felvidéki üdülőhelyek helyett kapott mind hangsúlyosabb szerepet
a Mátra. Ennek okai többek között a fovároshoz, Budapesthez való
közelsége, másrészt viszonylagosan jó megközelíthetosége volt.
Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot
emeltek a Mátrában, mely hamarosan az úri középosztály körében
kedvelt klimatikus üdülőhellyé
vált. Ebben az időszakban épült a mátraházai, a kékestetői
szanatórium,
a galyatetői Nagyszálló, a Három falu temploma, a galyatetői
templom.
A Mátrán belül is sajátos helyet foglalnak el a
felső-mátrai falvak, hiszen lakói — eltérően a Mátra más
részeitől — döntően
szlovák
ajkúak voltak. „A csekélyszámú németek és tótok újabb
kori telepítvényesek, az utóbbiak az Ágasvártól a Galyatetőig
húzódó hegygerincen három
kis telepen (Hasznosi Felsőhuta, Fiskalitáshuta, Ötházhuta),
valamint a gerinc tövében épült Szuhahután laknak, s mai
napig tiszta tótnyelvu
telepeket alkotnak, melyekben magyar ajkú lakosság egyáltalán
nincs.” (A
Mátra részletes kalauza, Szerk.: Barcza Imre és dr. Vigyázó
János, 1930)
1938-ban Szent István király halálának 900. évfordulója
alkalmából országszerte hatalmas ünnepségeket rendeztek, ennek részeként
kapta az akkori Ötházhuta a Mátraszentimre, Fiskalitáshuta
a Mátraszentistván,
Óhuta a Mátraszentlászló nevet. Néhány évvel később épült
meg az első műút Hasznos felől. 1942-ben született meg
a
javaslat,
hogy
a Hasznoshoz tartozó több külterületi lakott hely önálló
községgé váljon. 1944 áprilisától vált Mátraszentimre
önálló közigazgatási
egységgé. Érdekes, hogy Bagolyirtás korábban Gyöngyösoroszihoz
tartozott. Galyatetőt 1948-ban csatolták Mátraszentimréhez.
Ugyanebben az évben
lett villanyvilágítás a településeken.
A második világháborút követően jelentős átrendeződés
következett be. A szlovák-magyar lakosságcsere egyezmény
keretében a
Felső-Mátrában élő szlovákok jelentős részét kitelepítették.
A mai lakók egy
része még őrzi nyelvében a szlovák gyökereket.
A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre
tehető. Bár több szálloda is épült a Mátrában,
Mátraszentimrén és
környékén inkább kisebb panziók létesültek, illetve
magánházaknál bérelhettek
szobát
a vendégek. Erre az időszakra jellemző, hogy a
szocialista nagyvállalatok, intézmények önálló pihenőházakat
építettek. Ezeknek csupán töredéke
maradt fenn, többségük új névvel magánvállalkozásként
üzemel. Sajnos,
Mátraszentimre talán legjellegzetesebb épülete
a Vadvirág turistaház és étterem továbbra is várja,
hogy egyszer
eredeti állapotában
megújulva fogadhasson vendégeket. Jelenleg önkormányzati
étterem és nyilvános
internet hozzáférés működik benne, illetve időszakos
kiállításoknak ad otthont.
Látnivalók
Római katolikus templom |
Cserkő-bánya pihenő |
Szénégetők útja|
Üveghuta
Római
katolikus templom
A második világháborút követoen Mátraszentimrén
az üresen maradt házakba lassan tért vissza az élet. A településen
két ilyen árván
maradt parasztházat kapott a plébánia. Ma az egyikben a plébániahivatal
működik, amit 1977-78-ben építettek fel a régi ház helyén. A
másik vályogház helyén pedig 1980-ban szentelték fel a község központjában
az új római katolikus templomot Németh Mária tervei szerint.
Freskóját
Kákonyi Asztrik festette. Belső berendezése egyszerű, meghitt.
A templom falán olvashatók Sík Sándor szép sorai a Mátráról.
Sík Sándor több szép költeményében is felbukkan
a Mátra:
„Mátraszentimre, csepp falu,
Pirostetős házkoszorú
Cserzöldhajú hegyhomlokon.
Eperszemként szopogatom
Az édesillatú nevet,
Mely bújócskázva rámnevet
A kacskaringós utakon,
Hová lábam szeszélye von,
Mikor fel-felpillant reám
Egy-egy szemérmes encián.” (Sík Sándor: Mátra, részlet)
Cserkő-bánya
pihenő
A templom melletti utcán felfelé indulva a település
szélén — ahol a Bőgős-rétre induló, Szénégetők útja kezdődik
— az egykori bánya
helyén ma pihenő fogadja a kirándulókat. Az 1990-es évekig az
itt bányászott nyersanyag, az ún. „cserkő” — sötétszürke-feketés,
tömött
szövetű andezit, keménysége, fagy- és kopásállósága miatt — a
mátrai üdülőhelyek jellegzetes építőanyaga volt. A területet néhány
éve
pályázati források segítségével parkosította az önkormányzat.
A pihenő területén tábla ismerteti a mátraszentimrei bánya történetét.
Szénégetők
útja
A már meglévő — a Széchenyi utca végéből
induló —, Bőgős-rétre vezető, kedvelt sétaút ideális adottságait
használták ki a tanösvény tervezésekor.
A mindössze 600 méter hosszú sétány alig 30 méteres szintemelkedést
jelent, így valóban kellemes időtöltést kínál. A Szénégetők útja
a Cserkő bánya pihenőtől indul és 13 táblát tartalmaz. Ezeken
a fotók mellett rövid ismertető szöveg olvasható többek között az
alábbi témákról: fák, ehető és mérgező gombák, emlősök, madarak,
erdőművelés, vadgazdálkodás, aktív pihenés.
Üveghuta
Érdekes látnivaló, egyben kellemes túra is az egykori
üveghuta helye. Mátraszentimrétől gyalogosan a
jelzésen jutunk le a Csörgő-patak
völgyébe.
Magyarország területén a Mátrában találjuk a legnagyobb
összefüggő erdőket, de még inkább így volt ez évszázadokkal korábban.
A mátrai
erdők a korai középkortól sok hasznos nyersanyagot kínáltak
az itt élő embernek. A tűzifán kívül a szénégetés, hamuzsírfőzés,
valamint
az üvegipar kialakulásának egyéb alapvető feltételei adottak
voltak. Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt és a bükkfahamuból
nyert hamuzsír volt. A gyártáshoz 2 rész hamut és 1 rész homokot,
vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. A homokot,
vagy kőzetet vízben tisztították, ehhez jelentős mennyiségű
víz
kellett. A középkorban ezért az üveg feldolgozásához szükséges
üvegcsűröket
a vízfolyások mellé építették, s az üvegcsűrökben három kemence
elegendő volt az üvegkészítéshez. A 18. sz. második felétől
egy negyedik kemencét
is használtak, mégpedig az ablaküveg gyártáshoz. Egy nagyobb
üveggyártó
területe 10-12 holdat tehetett ki a 18. században.
A Mátra nyugati nyúlványai által körbefogott völgyben,
a Kövicses-patak mentén a 18. század első felétől a 19 század elejéig
négy üveghuta
is keletkezett a hasznosi erdőkben. Közülük legkorábban létesült
az az üvegolvasztó telep, amely a pásztói apátság birtokán
épült. Ez a terület napjainkban Mátraszentimre községhez tartozik.
Ennek
a hutának a felszíni maradványai a falu határában a Hutahely
nevű réten, a Hutahelyi-patak és népi nevén Gedeon-pataknak
nevezett vizek összefolyásánál a felszínen láthatók voltak 1964-ben,
az
ásatásokkor.
Ez az üveghuta 1741 nyarán létesült, építtetője Dalmata Ferenc,
a pásztói apátság jószágkormányzója volt. Az üveghuta 1741-1780
között
működött, ám ezalatt az idő alatt a folyamatosan üzemelő
erdei üvegcsűr környékéről kipusztították az erdőt.
A hasznosi üveghuták lakosai egyre újabb telepítvényeket
hoztak létre, ezek egyike az 1800-as évek közepén „Kevicki
Huta” néven
szerepel.
Alig harminc évvel később e telep helyét már egy összeírás
„Ötház” néven jelöli huta nélkül. Ennek a
településnek ismeretes egy
— csak a helybeliek által használt szlovák — neve,
Alkár. Amikor az üveghuta
megszűnt, lakott településsé vált, Ötház, vagy Ötházhuta
néven — ez ma Mátraszentimre.
Rendezvények
Falunap — augusztus
első szombatja
Gasztronómiai napok — július
minden hétvégéjén
A gasztronómiai napok keretében minden hétvégén
más vendéglátóhely kínál igen kedvezményes áron babgulyást és sztrapacskát. |