Az alábbiakban részben korabeli idézeteken át villantjuk fel a régi Mátra képét. Tisztelgés ez az elődök, a mátrai turizmus megalapítói, a korabeli könyvek szerzői, grafikusai, fotográfusai előtt. Az oldalt folyamatosan bővítjük, amennyiben olyan képpel, képeslappal rendelkezik, melyet szívesen megjelentetne itt, kérjük írjon címünkre:
E-mail , 6000 Kecskemét, Béke fasor 17. Leokhares Bt. Tel.: 76/412-045.

Mátra | Az elődök | Galyatető | Kékestető | Mátrafüred | Mátraháza | Mátraszentimre | Parádsasvár

Mátra
„A magyar címer hármas halmából Trianon elszakította a Tátrát, meg a Fátrát, s csak a legkisebbet, a Mátrát hagyta meg. Csonka hazánk csonka címerében most már a Mátra a legmagasabb, utolsóból lett elsővé. Azelőtt ügyet sem vetettünk rá. Annyi volt a szebbnél szebb hegységünk, hogy duskálhattunk bennök. Ma alig maradt egynéhány, s ezért kell megbecsülnünk a hármas halom e harmadik halmát.” (Mátra részletes kalauza, 1930.)

Az elődök
Hanák Kolos a mátrai turizmus megalapítója 1851-ben született, 1923-ban halt meg. 1872-től Gyöngyösön joggyakornok, majd 1875-ben ügyvédi vizsgát tett. 25 évesen a gyöngyösi Takarék- és Hitelintézet ügyésze lett. A jogászi hivatás mellett sokféle közéleti szerepet is vállalt: egyleteknek és testületeknek az alapító tagja. 1886-tól írásaival is népszerűsítette a Mátrát, majd 1887-ben megalapította a Kárpát Turistaegylet Mátra Osztályát, a mai Magyarország első turistaegyletét. Hosszú évekig az egyesület elnökeként szervezte a mátrai turizmust. Tevékenysége révén út épült Benére (ma Mátrafüred), s ő írta a Mátra első útikalauzát is. Javaslatára megalakult a Múzeumi Bizottság, amely később megalapította a Mátra Múzeumot. Szervezte a fiatalok turizmusát, s az ő irányításával készültek el az első jelzett utak is a Mátrában. Javaslatára feltárták az Ágasvár alatti Csörgő-lyuk barlangot. Közben jogi pályája is felfelé ívelt, s 1897-ben táblabíróvá nevezték ki, és Pestre költözött. Néhány évig a Magyar Turistaegylet választmányi tagja, majd 1910-ben visszavonult. Nevét ma a Hanák Kolos Turistaegyesület őrzi.

Galyatető
Az egykori Nagyszálló ma Hunguest Grandhotel Galyaként üzemelő négycsillagos szálloda, neve azonban a köztudatban még ma is csak Nagyszálló. Az üdülő a két világháború között épült 80 hektáros parkkal, igen gyakran fordult meg itt Kodály Zoltán is. „A Nagyszálló nemzetközi színvonalat tekintve is egyike Európa legszebb idegenforgalmi gócpontjainak, s aligha akad olyan kényes világjáró, aki nem kapná meg itt mindazt, amihez a legnagyobb igényű külföldi szállodákban hozzászokott.” —írta a 60-as évek útikönyve. (Aba Iván: Budapest-Gyöngyös-Mátra)

Kékestető
Az 1897-ben megjelent Mátrai kalauz eképpen ír Kékestetőről: „...a Mátra és Közép-Magyarország legmagasbb pontja a Mátra toronynál 1012 m, van ugyan egy ennél magasabb pont is, nyugat felé vagy 300 lépésre a 7-es határdombnál 1015,57 m, de ezt alig ismerik. A lapos, fával benőtt hegytetőtől kilátás csak a Mátra Egylet által 1888-ban épített és keményfán felül 1200 frt-ba került Mátra-Toronyról élvezhető. Eme nagyszabású, 20 m magas, kényelmes, 80 lépcsőn megmászható toronyból a Mátra gerinczének irányát kivéve, szabad kilátás nyílik minden irányban a Határ-kárpátokra le a végtelen alföldre... Kékestető nem is csúcs, de lankás lejtőjű hegytető.” Ezt a kilátót 1926-ban még egy menedékkunyhóval is megtoldották.1938-ban azonban be kellett zárni a veszélyessége miatt, így a második világháború alatt le is bontották. A fából készült kilátót Vass kilátónak nevezték. Ennek igen egyszerű oka az volt, hogy Vass József akkori népjóléti miniszterről nevezték el.

Így nem véletlen, hogy az 1960-as évek elején megjelent Mátra útikönyv még arról ír, hogy bármilyen furcsa is, de az ország legmagasabb hegyén még kilátótorony sincs. Így a 60-as években, aki a panorámában akart gyönyörködni, annak a Távközlési Kutató Intézet nyolc emelet magas, kőből épült tornyába kellett felmásznia, természetesen külön engedély birtokában. Ma ez a Hegycsúcs szálloda épülete.

A csúcs közelében találjuk a kékesi szanatóriumot, melyről kevesen tudják, hogy az 1930-as években polgári szállodaként épült. Építését Csonka János, (1852-1939) a porlasztó feltalálója finanszírozta szabadalmi díjából. A kékesi szanatóriumról így ír az 1960-as évek útikalauza: „...nyers terméskőből épült, a kövek közötti hézagokat kitöltő, kékesre festett habarcs azonnal megérteti az ideérkezővel, hogy csakis a Kékesen lehet. Kéknek tűnik az épület, kékesen csillog a szanatórium mellett meghúzódó, ragyogóan tiszta vizű strandfürdő is, kék a napozószékek vászonhuzata, kék a mátrai égbolt...”

Az 1920-30-as években a hazai sísport is felfedezte magának a Mátra erre alkalmas területeit Kékes és Galyatető környékén. A Magyar Sí Szövetség 1937-38. évi évkönyve ekként ír: „Kékesi déli lesiklópálya. Létesítette 1933-34-ben a Mátra Egylet az MTE gyöngyösi osztálya, Kékestető-Mátraháza-Honvéd Tiszti Üdülő között. A pálya kékestető-mátraházai része 2800 m hosszú és 25 m széles, a leágazás a Honvéd Tiszti Üdülőhöz 800 m hosszú és 30 m széles. Kékes északi lesiklópálya. Létesítette 1934-37-ben a Magyar Sí Szövetség, Kékestető-Kőrismocsár-Báró kútja között. A pálya 3800 m hosszú és 20-30 m széles.” A nemzetközi síversenyek jellege 1945 után megváltozott a hazai nagyobb sportegyesületek síszakosztályai edzőtáboroztak itt. A Kékes északi lejtője mellett az 1950-es évek közepére a Honvéd síszakosztálya megépítette az első sífelvonót.

Mátrafüred
„Gyöngyösről a városház előtti térről naponta négyszer omnibusz közlekedik, egy menet 25 kr. ...Nagy fejlődésre képes, de már ma is virágzó és keresett üdülő és nyaralótelep, mire védett s a fővároshoz közel eső fekvésénél, pormentes enyhe, de mégis hegyi levegőjénél és kitűnő vizénél fogva kiválólag hivatott. Mint klimatikus hely, tüdő-, szív-, belső szervi, hurutos bajoknál, kiválólag pedig az idegrendszer bajaiban és gyermekeknél van javallva s a benei levegő hatásáról már meseszámba menő hírek vannak forgalomban. A levegőt kiegészíti Kovács Gyula kádfürdője, tovább a Mátra Egyletnek 100 négyzetméteres hidegvíz uszodája, melynek kényelmessé tételére az Egylet nem kíméli a költséget, s melynek 17-24 °C meleg villamos hegyi vize hirtelen megszokottá, közkedveltségűvé vált.” (Hanák Kolos: Mátrai kalauz, 1897.)

Mátraháza
A Mátra egyik jellegzetes épülete a Honvéd üdülő, melynek tornyos épülete az országútról is jól látszik. A mátraházai Vak Bottyán „Honvéd Üdülőt” Kaplonyi László építészmérnök-mérnökkari százados tervezte a múlt század harmincas éveiben. A tornyos főépület egy év alatt készült el, melyet 1933-ban adtak át.

Az étterem faborításait, a magyarosan faragott bútorokat és a búboskemence formájú két zöld szemescsempe kályhát, valamint pohár és étkészletet is Kaplonyi László tervei szerint készítették. Az ő tervei alapján a Parádi Üveggyárban készültek a kézzel festett harangvirág mintás poharak, valamint ugyanezeket a virágfüzéreket hímezték a gyöngyösi asszonyok a szobák ablakait díszítő lenvászos függönyökre. A főbejárat fölötti nagy négyzet alakú festett üvegablak, mely Haranghy Jenő művész munkája volt, Vak Bottyán tábornokot ábrázolta. Sajnos, mindezek a háború áldozataivá váltak. A főépületet körülvevő épületeket egy-két évvel később később emelték, ekkor készült el a kert is, ahol a körforgalmú úton 1933-34 között naponta kétszer a Mávaut rendszeres autóbuszjáratot közlekedtetett.

Mátraszentimre
„Galyát magas fekvésű, szénégetőktől lakott hutáknak nevezett kis községek környezik északról és nyugatról, amelyek magukban véve is érdekesek... Nyájas kis faluk ezek, magyarul is beszélő tót lakossággal (hol némi élelmi szert, leginkább tejet, vajat kaphatunk) jó forrásokkal és szép üde hársfákkal. E kis falukban természetesen nagy esemény egy-egy turistacsapat elszállásolása. Összegyűlnek a fiatalok, öregek: előkerül a harmonikás, és kész a bál. Akad, ki jól ismeri a régibb magyar nótákat és dalolgatnak. Az elszállásolásnál az értelmes bíró nagy segítségünkre van: ahol iskola van, természetesen az értelmileg kimagasló tanítóval lépünk érintkezésbe.” (Mátrai és gyöngyösi kalauz, írták: Hanák Kolos, Stiller János, Széky István — Gyöngyös, 1909.)

„A mátrai nép úgy a férfi, mint a nő egyenestartású, pirospozsgás, zömök. A Mátra lakossága legnagyobb részt tiszta magyar. Legrégibb lakosai a kun eredetű palócok, akik hajdan az orosz nép szomszédságában élve, települési helyük után a szlávoktól, „síkon, mezőn lakók” értelemben polowc-oknak neveztettek, amelyből később a palóc elnevezés keletkezett. A csekélyszámú németek és tótok újabbkori telepítvényesek, az utóbbiak az Ágasvártól a Galyatetőig húzódó hegygerincen három kis telepen (Hasznosi Felsőhuta, Fiskalitáshuta, Ötházhuta), valamint a gerinc tövében épült Szuhahután laknak, s mai napig tiszta tótnyelvű telepeket alkotnak, melyekben magyarajkú lakosság egyáltalán nincs.” (Mátra részletes kalauza, Szerkesztette: Barcza Imre és dr. Vigyázó János, 1930.)

Parádsasvár, Károlyi kastély
„A legjobb az volt, amikor Mihály eljöhetett hozzám Parádra. Szerettem Parádot, mert csak ott lehettünk kettesben. Szerettem Parádot, minden évszakban, de különösen ősszel, amikor már rövidültek a nappalok, korán összehúztuk a függönyöket, és a kandallókban lobogott a tűz... Egy szép napon ellátogattunk sasvári üveggyárunkba. Megdöbbentett bennünket a munkások külseje. A gyárigazgató, aki körülvezetett bennünket, elmondta, hogy nagy százalékuk már harmincöt éves kora előtt meghal tüdővészben. Az üvegfúvás tönkreteszi a tüdejüket. Mit tehetünk? A fenyőerdő kellős közepén épült sasvári kastélyt megelőző- és lábadozó szanatóriummá kellene átalakítani, ahol a munkások a gyógyulás ideje alatt változatlanul kapnák fizetésüket ...A háború alatt persze csökkent a termelés, szűkös volt a bevétel, nincs most itt az ideje a reformoknak - gondoltuk. A háború után majd mintaüzemet csinálunk belőle, hadd lássa mindenki, hogy kell gyárat vezetni. Izgalmas terv volt. ...Olyan jó itt lenni Parádon, csendben. De sajnos nem tart soká.” (Andrássy Katinka emlékiratai)