A szlovák nemzetiség ételei a magyar konyhát is gazdagítják, igen kedvelt nálunk is a sztrapacska. A sztrapacskáról azt tartották, hogy reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára csodálatos. Megmelegítve, ropogósra sütve még a frissen készültnél is jobb.

Hagyományos karácsonyi böjtös étele a szlovákoknak a guba. Rendkívül egyszerű és olcsó tészta. A karácsony előtti kenyérsütéskor, nagy mennyiségben készítették, hogy az új esztendőig kitartson. Kukoricalisztből, annak is a durvább szemcséiből készül a ganca. Úgy főzik mint a tejbegrízt, csak vízben. Szintén durvább szemű kukoricaőrleményből készül a szeri kása. Disznóöléskor, az abálólében főzték a ganzához hasonlóan. Apróhússal fogyasztották, ami a disznóölésnél maradt úgynevezett semmirekellő hús. Manapság is készítik, de a kukoricát felváltotta a rizs. A szlovák falvak asztalára ritkán került friss hús. Baromfit is csak akkor vágtak, ha a jószág, vagy a gazda volt beteg. Étkezésük szerény volt. Ha ízesebbé akarták tenni ételeiket, egy kis füstölt oldalassal, vagy pár karika kolbásszal bolondították meg. Feltétnek sokszor használtak túrót.

Általában a legszegényebb gazdának is volt néhány juha, a juhtúrót brindzának nevezték. A juhsajtot lereszelték, meggyúrták, sóval és vajjal finomították majd fabödönben érlelték. Így pikáns, érdekesen csípős ízt kapott. Számunkra meglepően hangzik, de külföldön nem ismerik a túrót, pedig a szlovák és palóc ételek egyik igen jellemző összetevője a túró. Érdekesség, hogy ennek ellenére Nyugat-Európában sem ütközik akadályokba a túrós ételek elkészítése, bizonyos sajtok ugyanis valójában a mi túrónknak felelnek meg. A juhsajtok között is többnek az állaga inkább hasonlít a túróra, mint a sajtra. Az összes állat közül a juh tejének zsírtartalma a legmagasabb, átlagos értéke: 8,2%.