Története | Látnivalók

Története

Okleveles források először 1331-ben említik Velpreth névalakban. A község 1389-ben a Tari család birtokába jutott és a siroki vár tartozéka lett. A 15. században a falu birtokosai között találjuk az Országh és Kompolti családokat. Száz évvel később egyedül az Országh család birtokolta a falut. A török hódoltság ezt a települést sem kímélte meg, jelentős adót fizettek a töröknek. A falu szinte teljesen elnéptelenedett a 17. század végére. A 18. századi betelepítések után ismét elindult az élet a faluban. A század végén országos vásártartási jogot kaptak.

Verpelét vallási és társadalmi múltjának egyik sajátossága, hogy 17. század első harmadában letelepedtek a zsidók. A temető legrégibb zsidó sírkövén 1628-os évszám látható. Hajdani zsinagógájuk jelenleg tűzoltó szertár. Az 1944-ben elhurcolt zsidó lakosság közül mindössze 11 ember tért vissza, jelenleg már egyetlen zsidó család sem lakik Magyarország egyetlen kóser pincészete működik viszont a településen, amely a magyar és számos európai ország zsidóságát is ellátja borral.

Érdekesség, hogy a település környékén sok az akácos, ami ideális a méhészeknek. Az ország több részéről rendszeresen járnak ide méhész szakemberek, mert az akácvirág, az éghajlat és a jó fekvés igen finom és édes a helyi méz.

Látnivalók

Római katolikus templom

Érdemes megtekinteni a római katolikus plébániatemplomot. Az épület középkori eredetű, mindenszentek tiszteletére emelték. Az egyhajós templom román kori és gótikus elemeket is tartalmaz, ugyanakkor a felújítások nyomán a barokk jelleg is fellelhető rajta.

Több műemlék jellegű ház is található a településen, köztük a Csokonai u. 1. sz. alatti, ahol a hagyomány szerint Bem tábornok is megszállt 1849-ben.

Kovácsműhely

1800 körül épülhetett és 1964-ben állították helyre. A település központjában valószínűleg mindig állhatott kovácsműhely. A zsúpfedeles ház deszka oromzatán kovácscégér díszlik. Belül nagyméretű kohó látható. A földbe ásott üllőtőke, a fújtató, a régi kovácsszerszámok az elmúlt időket idézi fel a látogatóban. A hagyomány szerint Egerbe menet már Mátyás király is itt patkoltatta meg lovát.

Népi lakóházak

A település lakóházainak uralkodó típusa a nyeregtetős, vegyesen náddal és gabonaszalmából készített zsúppal fedett, földfalazatú, szabadkéményes, boglyakemencés, háromsejtű ház volt. A fal leggyakrabban használt építőanyaga a föld, elsősorban a vályog volt, de 1955 körül még döngölt fal is készült A gazdasági épületek falábakon álló csűrök voltak. A bort a lakóházzal szembeni kamrában, pincében tárolták. A lakóházak zömében földes szobák voltak. Fürdőszoba csak a grófi kastélyban és a főjegyző szolgálati lakásában volt, még a gazdag parasztok házában sem.

Honvédemlékmű

A Fő téren lévő parkban áll az 1901-ben emelt Honvédemlékmű, az 1849. február 27-ei verpeléti csata emlékére. A kő obeliszken Petőfi mellszobrát 1948-ben helyezték el, centenáriumi emlékként.

A verpeléti ütközetben sebesült meg Lebstück Mária huszárfőhadnagy is, a helyi hagyomány szerint az izraelita temető ma is álló kőfala mellett. A község régi temetőjében található az 1849. február 27-ei verpeléti csatában elesett 57 honvéd sírja.

Műemlék jellegű épületek

A Dózsa György úton látható termelőszövetkezeti épület egykor kastély volt, a múlt század második felében a Hasenfeld család birtokolta.

A 18. századból való a Kossuth utca 75. szám alatt álló kúriát jelenleg az erdőgazdaság használja.

Vár-hegy

A Tarna-völgyében, a verpeléti vasútállomástól északnyugatra, a közelben csonka hegykúp magasodik, a verpeléti Vár-hegy (196 m). Természetvédelmi ritkaság. A területen található védett növények közül a csinos árvalányhaj, a leánykökörcsin, a piros kígyószisz, sárga kövirózsa, erdei szellőrózsa, a magyar zergevirág és a macskahere a legjellemzőbbek.