2024. március 28. csütörtök >> Gedeon  

 
       
   

Települések >> Mátraszentimre

   
 

 

Története | Látnivalók | Rendezvények

 

Története

A kis hegyi falvak eredetéről a mai napig megoszlanak a vélemények, az egyik nézet szerint német, a másik szerint döntően szlovák eredetű népesség élt itt. Vélhetően mind a két népcsoportból érkeztek ide betelepülők. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni, amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot. Erre utal régi nevük: Ötházhuta — Mátraszentimre, Fiskalitáshuta — Mátraszentlászló, Felsőhuta — Mátraszentistván. Az első családok leszármazottai a ma is a falvakban élő Gubolák, Stullerek, Szabadok, Randliszekek, Szőkék. Ma is az eredeti szlovák nevek vannak többségben, hiszen a helyben élő őslakosokhoz beházasodottak hamar asszimilálódtak.

 

A Felső-Mátra, vagy ahogyan másképpen nevezik a Nyugati-Mátra hosszú időn át ismeretlen volt a nagyközönség számára. Az 1900-as évek elején megjelent „Mátrai és gyöngyösi kalauz” című munka szemléletesen mutatja be a településeket és az itt élő embereket.

 

Mátraszentimre és környéke mellett a Mátra egésze is csak viszonylag szűk körben volt ismert. A múlt század első felének egyik útikönyve említi, hogy Mikszáth Kálmán egyik írásában sorra interpellálta képviselőtársait, de még a gyöngyösi sem tudta megmondani, merre is fekszik Galyatető. Az elso világháborút lezáró trianoni szerzodéssel elveszett kedvelt felvidéki üdülőhelyek helyett kapott mind hangsúlyosabb szerepet a Mátra. Ennek okai többek között a fovároshoz, Budapesthez való közelsége, másrészt viszonylagosan jó megközelíthetosége volt.

 

Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot emeltek a Mátrában, mely hamarosan az úri középosztály körében kedvelt klimatikus üdülőhellyé vált. Ebben az időszakban épült a mátraházai, a kékestetői szanatórium, a galyatetői Nagyszálló, a Három falu temploma, a galyatetői templom.

 

A Mátrán belül is sajátos helyet foglalnak el a felső-mátrai falvak, hiszen lakói — eltérően a Mátra más részeitől — döntően szlovák ajkúak voltak. „A csekélyszámú németek és tótok újabb kori telepítvényesek, az utóbbiak az Ágasvártól a Galyatetőig húzódó hegygerincen három kis telepen (Hasznosi Felsőhuta, Fiskalitáshuta, Ötházhuta), valamint a gerinc tövében épült Szuhahután laknak, s mai napig tiszta tótnyelvu telepeket alkotnak, melyekben magyar ajkú lakosság egyáltalán nincs.” (A Mátra részletes kalauza, Szerk.: Barcza Imre és dr. Vigyázó János, 1930)

 

1938-ban Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából országszerte hatalmas ünnepségeket rendeztek, ennek részeként kapta az akkori Ötházhuta a Mátraszentimre, Fiskalitáshuta a Mátraszentistván, Óhuta a Mátraszentlászló nevet. Néhány évvel később épült meg az első műút Hasznos felől. 1942-ben született meg a javaslat, hogy a Hasznoshoz tartozó több külterületi lakott hely önálló községgé váljon. 1944 áprilisától vált Mátraszentimre önálló közigazgatási egységgé. Érdekes, hogy Bagolyirtás korábban Gyöngyösoroszihoz tartozott. Galyatetőt 1948-ban csatolták Mátraszentimréhez. Ugyanebben az évben lett villanyvilágítás a településeken.

 

A második világháborút követően jelentős átrendeződés következett be. A szlovák-magyar lakosságcsere egyezmény keretében a Felső-Mátrában élő szlovákok jelentős részét kitelepítették. A mai lakók egy része még őrzi nyelvében a szlovák gyökereket.

 

A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre tehető. Bár több szálloda is épült a Mátrában, Mátraszentimrén és környékén inkább kisebb panziók létesültek, illetve magánházaknál bérelhettek szobát a vendégek. Erre az időszakra jellemző, hogy a szocialista nagyvállalatok, intézmények önálló pihenőházakat építettek. Ezeknek csupán töredéke maradt fenn, többségük új névvel magánvállalkozásként üzemel. Sajnos, Mátraszentimre talán legjellegzetesebb épülete a Vadvirág turistaház és étterem továbbra is várja, hogy egyszer eredeti állapotában megújulva fogadhasson vendégeket. Jelenleg önkormányzati étterem és nyilvános internet hozzáférés működik benne, illetve időszakos kiállításoknak ad otthont.

 

Látnivalók

 

Római katolikus templom | Cserkő-bánya pihenő | Szénégetők útja| Üveghuta

 

Római katolikus templom

A második világháborút követoen Mátraszentimrén az üresen maradt házakba lassan tért vissza az élet. A településen két ilyen árván maradt parasztházat kapott a plébánia. Ma az egyikben a plébániahivatal működik, amit 1977-78-ben építettek fel a régi ház helyén. A másik vályogház helyén pedig 1980-ban szentelték fel a község központjában az új római katolikus templomot Németh Mária tervei szerint. Freskóját Kákonyi Asztrik festette. Belső berendezése egyszerű, meghitt. A templom falán olvashatók Sík Sándor szép sorai a Mátráról.

 

Sík Sándor több szép költeményében is felbukkan a Mátra:

„Mátraszentimre, csepp falu,

Pirostetős házkoszorú

Cserzöldhajú hegyhomlokon.

Eperszemként szopogatom

Az édesillatú nevet,

Mely bújócskázva rámnevet

A kacskaringós utakon,

Hová lábam szeszélye von,

Mikor fel-felpillant reám

Egy-egy szemérmes encián.” (Sík Sándor: Mátra, részlet)

 

Cserkő-bánya pihenő

A templom melletti utcán felfelé indulva a település szélén — ahol a Bőgős-rétre induló, Szénégetők útja kezdődik — az egykori bánya helyén ma pihenő fogadja a kirándulókat. Az 1990-es évekig az itt bányászott nyersanyag, az ún. „cserkő” — sötétszürke-feketés, tömött szövetű andezit, keménysége, fagy- és kopásállósága miatt — a mátrai üdülőhelyek jellegzetes építőanyaga volt. A területet néhány éve pályázati források segítségével parkosította az önkormányzat. A pihenő területén tábla ismerteti a mátraszentimrei bánya történetét.

 

Szénégetők útja

A már meglévő — a Széchenyi utca végéből induló —, Bőgős-rétre vezető, kedvelt sétaút ideális adottságait használták ki a tanösvény tervezésekor. A mindössze 600 méter hosszú sétány alig 30 méteres szintemelkedést jelent, így valóban kellemes időtöltést kínál. A Szénégetők útja a Cserkő bánya pihenőtől indul és 13 táblát tartalmaz. Ezeken a fotók mellett rövid ismertető szöveg olvasható többek között az alábbi témákról: fák, ehető és mérgező gombák, emlősök, madarak, erdőművelés, vadgazdálkodás, aktív pihenés.

 

Üveghuta

Érdekes látnivaló, egyben kellemes túra is az egykori üveghuta helye. Mátraszentimrétől gyalogosan a jelzésen jutunk le a Csörgő-patak völgyébe.

 

Magyarország területén a Mátrában találjuk a legnagyobb összefüggő erdőket, de még inkább így volt ez évszázadokkal korábban. A mátrai erdők a korai középkortól sok hasznos nyersanyagot kínáltak az itt élő embernek. A tűzifán kívül a szénégetés, hamuzsírfőzés, valamint az üvegipar kialakulásának egyéb alapvető feltételei adottak voltak. Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt és a bükkfahamuból nyert hamuzsír volt. A gyártáshoz 2 rész hamut és 1 rész homokot, vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. A homokot, vagy kőzetet vízben tisztították, ehhez jelentős mennyiségű víz kellett. A középkorban ezért az üveg feldolgozásához szükséges üvegcsűröket a vízfolyások mellé építették, s az üvegcsűrökben három kemence elegendő volt az üvegkészítéshez. A 18. sz. második felétől egy negyedik kemencét is használtak, mégpedig az ablaküveg gyártáshoz. Egy nagyobb üveggyártó területe 10-12 holdat tehetett ki a 18. században.

 

A Mátra nyugati nyúlványai által körbefogott völgyben, a Kövicses-patak mentén a 18. század első felétől a 19 század elejéig négy üveghuta is keletkezett a hasznosi erdőkben. Közülük legkorábban létesült az az üvegolvasztó telep, amely a pásztói apátság birtokán épült. Ez a terület napjainkban Mátraszentimre községhez tartozik. Ennek a hutának a felszíni maradványai a falu határában a Hutahely nevű réten, a Hutahelyi-patak és népi nevén Gedeon-pataknak nevezett vizek összefolyásánál a felszínen láthatók voltak 1964-ben, az ásatásokkor. Ez az üveghuta 1741 nyarán létesült, építtetője Dalmata Ferenc, a pásztói apátság jószágkormányzója volt. Az üveghuta 1741-1780 között működött, ám ezalatt az idő alatt a folyamatosan üzemelő erdei üvegcsűr környékéről kipusztították az erdőt.

 

A hasznosi üveghuták lakosai egyre újabb telepítvényeket hoztak létre, ezek egyike az 1800-as évek közepén „Kevicki Huta” néven szerepel. Alig harminc évvel később e telep helyét már egy összeírás „Ötház” néven jelöli huta nélkül. Ennek a településnek ismeretes egy — csak a helybeliek által használt szlovák — neve, Alkár. Amikor az üveghuta megszűnt, lakott településsé vált, Ötház, vagy Ötházhuta néven — ez ma Mátraszentimre.

 

Rendezvények

 

Falunap — augusztus első szombatja

 

Gasztronómiai napok — július minden hétvégéjén

A gasztronómiai napok keretében minden hétvégén más vendéglátóhely kínál igen kedvezményes áron babgulyást és sztrapacskát.

Vissza a térképhez >>


   Háttérképek

   Képernyőpihentető

   Kérdőív a Mátráról

   Feliratkozás hírlevélre

 

Korábbi szavazások

 

Nyitó oldal   |   Oldaltérkép  |   Impresszum   >>   Utolsó frissítés: 2019.02.26.  <<   Lap teteje