2017. június 28. szerda >> Levente, Irén  

 
       
   

Tájvédelmi körzet >> Sár-hegy

   
 

 

Sár-hegyGyöngyös északkeleti határában a várostól alig egy km-re kezdődnek a szőlőkkel és gyümölcsössel beültetett Sár-hegy lejtői, tetején kiemelkedő Csepje- és az 500 m magas Sár-hegy tetővel. A hegy tagja annak az ún. szigethegy sorozatnak, amely az Északi-középhegységet az Alföld felé szegélyezi. Ehhez hasonló a tokaji Nagy-Kopasz, az egri Nagy-Eged, az apci és fóti Somlyó. Közös jellemzőjük, hogy flórájuk igen gazdag melegkedvelő, szubmediterrán elemekben és számos, az Alföldre jellemző növényfaj fordul elő, mely néhol keveredik a hegyvidéki elemekkel. A Sár-hegy a Mátra déli részén elsüllyedt hegységperemnek egy félig-meddig tönkösödött, de erősen lepusztult vulkanikus eredetű tömbje. Kialakulása robbanásos tűzhányó tevékenységgel magyarázható. Fő tömegét a piroxénandezit, andezittufa alkotja, melyen barna föld és agyagbemosódásos barna erdőtalaj alakult ki. A déli lejtőre pleisztocén lösz rakódott le. Ezen a löszön az eredeti növénytakaró a tatárjuharos-lösztölgyes. Ezen társulás megmaradt típusjelző növényei közül megtalálható a törpemandulás cserjés, molyhostölgy, valamint csepleszmeggy.

 

Déli lejtőin alföldi éghajlati hatás következtésben mediterrán, szubmediterrán növényfajok fordulnak elő. Értékes növénytársulásai a cseres-tölgyes és melegkedvelő tölgyes. A melegkedvelő tölgyesre jellemző, hogy talajában nincs annyi nedvesség, amely egybefüggő erdő kialakulását tenné lehetővé. Az erdőt tisztások és ún. sztyeppfoltok tagolják, ezért növényzetük rendkívül változatos. Különösen a nyár első felében találhatunk sok virágzó fajt: nagy ezerjófű (Dictamnus albus), macskahere (Phlomis tuberosa), magyar zergevirág (Dorocinum hungaricum). A nyár végén is látható a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) és a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Változatos növényzetén számos rovar táplálkozik, és az erdőben több állal lel otthonra (például cinkék, harkályok, légykapók). Az idős állományokban erdei fülesbagoly (Asio otus), harkályok és cinkék találnak életteret, az avarban törékenygyík (Anguis fragilis) és erdei sikló (Elaphe longissima) él. A hegy déli lejtőin találhatjuk meg a már országosan is ritka erdősztyeppék és pusztagyepek maradványait. Uralkodó növénye a hosszúlevelű árvalányhaj. jellegzetes növényei az ezüstös útifű (Plantago argentea), piros kígyószisz (Echim russicum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), törpe nőszirom (Iris pumila), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis).

 

Változatos növényzet ritka fajokban gazdag rovarközösségeket tart fenn. A leglátványosabb képviselők a nappali lepkék. A hegy legmagasabb pontján a fecskefarkú- és a kardos pillangók (Papilio machaon et Iphiclides podalirius) hímjei nagy számban gyűlnek össze. Mindegyik megpróbál magának egy-egy kis területet birtokba venni, amit fajtatársaitól féltékenyen őriz. Az erdők szegélyein virágzó bokrokon és ernyős virágokon szívogatnak a zöldfonákú angyallepkék (Callophryus rubi), vagy az Európa szerte egyre ritkuló farkincás lepkék, mint például a szilfákon élő W-betűs farkincás lepke (Satyrium w-album), vagy a tölgyeken a tölgyzafírlepke (Quercusia quercus). A meleg erdősztyeppek molyhostölgyes erdőszegélyeiben él az egyik hazai lepkeritkaságunk, a zörgőlepke (Rileyana fovea). Az éjjel repülő bagolylepkékhez tartozó faj a Sár-hegy igazi kuriózuma. Hasonló élőhelyeken fordul elő a ritka sárgaholdas púposszövő (Phalera bucephaloides), míg a gyepekben a csonkaszárnyú medvelepke (Ocnogyna parasita) a sár-hegyi lepkeritkaság.

 

A hegy Abasárra néző oldalán hangulatos is kápolna mögött találjuk a Szent-Anna tavat. Kialakulása az egyik elmélet szerint egy volt magmakamra beszakadásával magyarázható. Állandó vízfolyás hiányában a tó vízszintje rendkívül változó, illetve az utóbbi évtizedekben lecsökkent. A Tájvédelmi Körzet munkatársai az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tettek a tó vízutánpótlásának biztosítására, mesterséges csapadék-levezető árkok kialakításával. Az 1940-es években teljesen nyíltvizű tó, a mai Sástó-hoz hasonló képet mutatta, már akkor a város és a környék kedvelt kirándulóhelye volt. Jellemző az akkori állapotokra, hogy Gyöngyös városa minden év tavaszán csónakot helyezett ki a tóra, amelyet bárki szabadon és ingyen használhatott. Az egész szezonban károsodás nélkül szolgálta a kirándulókat, ellentétben a mai állapotokkal, hiszen napjainkban a létrehozott pihenőhelyet az állandó rongálások miatt már nem újítják fel. A vízszint csökkenéséhez a vízzáró agyagréteg megbontásán túl az is hozzájárult, hogy a tóból rendszeres vízkivétel történt az 1960-as években (öntözés).

 

Növényritkaságai közül megemlíthető a bánáti sás (Carex buekii), buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus), sziki boglárka (R. lateriflorus). A vízben egy érdekes rovarfogó növény, közönséges rence (Utricularia vulgaris) található, mely víz alatti levelei között lévő kis tömlőcskékkel apró rákokat fog, és azokból a nitrogént hasznosítja. A gerinces állatok közül megtalálható a pettyes gőte (Triturus vulgaris), vízisikló (Natrix natrix), sárgahasú unka (Bombina variegata), kecskebéka (Rana esculenta), és a zöld levelibéka (Hyla arborea). A tó szomszédságában épült 1745-ben szintén a kádárok védőszentjének nevét viselő Szent-Anna kápolna.

 

A Sár-hegy elhelyezkedésénél és természeti értékeinél fogva fontos szerepet töltött és tölt be a természettudományos kutatásban és ismeretterjesztésben. Ez utóbbi elősegítésére létesült mintegy 9 km hosszú botanikai, zoológiai és geológiai tanösvény gyöngyös és Mátrafüred között a Sár-hegyen keresztül haladó ún. Rákóczi turistaút mentén. A 12 ismertető táblából álló tanösvény táblái a szöveges ismertetés mellett színes ábrákkal mutatják be a növény- és állattani értékeket, kiemelve a védett és fokozottan védett fajokat.

 

(A Mátrai Tájvédelmi Körzet hozzájárulásával)

 


   Háttérképek

   Képernyőpihentető

   Kérdőív a Mátráról

   Feliratkozás hírlevélre

 

Korábbi szavazások

 

Nyitó oldal   |   Oldaltérkép  |   Impresszum   >>   Utolsó frissítés: 2017.06.08.  <<   Lap teteje