Gyöngyös északkeleti határában a várostól alig egy km-re kezdődnek
a szőlőkkel és gyümölcsössel beültetett Sár-hegy lejtői, tetején
kiemelkedő Csepje- és az 500 m magas Sár-hegy tetővel. A hegy tagja
annak az ún. szigethegy sorozatnak, amely az Északi-középhegységet
az Alföld felé szegélyezi. Ehhez hasonló a tokaji Nagy-Kopasz,
az egri Nagy-Eged, az apci és fóti Somlyó. Közös jellemzőjük, hogy
flórájuk igen gazdag melegkedvelő, szubmediterrán elemekben és
számos, az Alföldre jellemző növényfaj fordul elő, mely néhol keveredik
a hegyvidéki elemekkel. A Sár-hegy a Mátra déli részén elsüllyedt
hegységperemnek egy félig-meddig tönkösödött, de erősen lepusztult
vulkanikus eredetű tömbje. Kialakulása robbanásos tűzhányó tevékenységgel
magyarázható. Fő tömegét a piroxénandezit, andezittufa alkotja,
melyen barna föld és agyagbemosódásos barna erdőtalaj alakult ki.
A déli lejtőre pleisztocén lösz rakódott le. Ezen a löszön az eredeti
növénytakaró a tatárjuharos-lösztölgyes. Ezen társulás megmaradt
típusjelző növényei közül megtalálható a törpemandulás cserjés,
molyhostölgy, valamint csepleszmeggy.
Déli lejtőin alföldi éghajlati hatás következtésben
mediterrán, szubmediterrán növényfajok fordulnak elő. Értékes növénytársulásai
a cseres-tölgyes
és melegkedvelő tölgyes. A melegkedvelő tölgyesre jellemző, hogy
talajában nincs annyi nedvesség, amely egybefüggő erdő kialakulását
tenné lehetővé. Az erdőt tisztások és ún. sztyeppfoltok tagolják,
ezért növényzetük rendkívül változatos. Különösen a nyár első felében
találhatunk sok virágzó fajt: nagy ezerjófű (Dictamnus albus),
macskahere (Phlomis tuberosa), magyar zergevirág (Dorocinum
hungaricum).
A nyár
végén is látható a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) és a
bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Változatos növényzetén
számos rovar
táplálkozik, és az erdőben több állal lel otthonra (például cinkék,
harkályok, légykapók). Az idős állományokban erdei fülesbagoly
(Asio otus), harkályok és cinkék találnak életteret, az avarban törékenygyík
(Anguis fragilis) és erdei sikló (Elaphe longissima) él. A hegy
déli
lejtőin találhatjuk meg a már országosan is ritka erdősztyeppék
és pusztagyepek maradványait. Uralkodó növénye a hosszúlevelű árvalányhaj.
jellegzetes növényei az ezüstös útifű (Plantago argentea), piros
kígyószisz (Echim russicum), tavaszi hérics (Adonis
vernalis),
törpe
nőszirom (Iris pumila), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis).
Változatos növényzet ritka fajokban gazdag rovarközösségeket
tart fenn. A leglátványosabb képviselők a nappali lepkék. A hegy
legmagasabb
pontján a fecskefarkú- és a kardos pillangók (Papilio
machaon et Iphiclides podalirius) hímjei nagy számban gyűlnek össze. Mindegyik
megpróbál magának egy-egy kis területet birtokba venni, amit
fajtatársaitól
féltékenyen őriz. Az erdők szegélyein virágzó bokrokon és ernyős
virágokon szívogatnak a zöldfonákú angyallepkék (Callophryus
rubi), vagy az Európa szerte egyre ritkuló farkincás lepkék, mint
például
a szilfákon élő W-betűs farkincás lepke (Satyrium w-album),
vagy a tölgyeken a tölgyzafírlepke (Quercusia quercus). A meleg erdősztyeppek
molyhostölgyes erdőszegélyeiben él az egyik hazai lepkeritkaságunk,
a zörgőlepke (Rileyana fovea). Az éjjel repülő bagolylepkékhez
tartozó faj a Sár-hegy igazi kuriózuma. Hasonló élőhelyeken
fordul
elő a
ritka sárgaholdas púposszövő (Phalera bucephaloides), míg a
gyepekben a csonkaszárnyú medvelepke (Ocnogyna parasita) a sár-hegyi
lepkeritkaság.
A hegy Abasárra néző oldalán hangulatos is kápolna
mögött találjuk a Szent-Anna tavat. Kialakulása az egyik elmélet
szerint egy
volt magmakamra beszakadásával magyarázható. Állandó vízfolyás
hiányában
a tó vízszintje rendkívül változó, illetve az utóbbi évtizedekben
lecsökkent. A Tájvédelmi Körzet munkatársai az elmúlt években
komoly erőfeszítéseket tettek a tó vízutánpótlásának biztosítására,
mesterséges
csapadék-levezető árkok kialakításával. Az 1940-es években
teljesen nyíltvizű tó, a mai Sástó-hoz hasonló képet mutatta,
már akkor
a város és a környék kedvelt kirándulóhelye volt. Jellemző
az akkori állapotokra, hogy Gyöngyös városa minden év tavaszán
csónakot helyezett
ki a tóra, amelyet bárki szabadon és ingyen használhatott.
Az egész szezonban károsodás nélkül szolgálta a kirándulókat,
ellentétben
a mai állapotokkal, hiszen napjainkban a létrehozott pihenőhelyet
az állandó rongálások miatt már nem újítják fel. A vízszint
csökkenéséhez a vízzáró agyagréteg megbontásán túl az is
hozzájárult, hogy a
tóból
rendszeres vízkivétel történt az 1960-as években (öntözés).
Növényritkaságai közül megemlíthető a bánáti sás
(Carex buekii), buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus), sziki
boglárka (R.
lateriflorus). A vízben egy érdekes rovarfogó növény,
közönséges rence (Utricularia
vulgaris) található, mely víz alatti levelei között
lévő kis tömlőcskékkel apró rákokat fog, és azokból a nitrogént
hasznosítja.
A gerinces
állatok közül megtalálható a pettyes gőte (Triturus
vulgaris), vízisikló (Natrix natrix), sárgahasú unka (Bombina
variegata),
kecskebéka (Rana
esculenta), és a zöld levelibéka (Hyla arborea). A
tó szomszédságában
épült 1745-ben szintén a kádárok védőszentjének nevét
viselő Szent-Anna kápolna.
A Sár-hegy elhelyezkedésénél és természeti értékeinél
fogva fontos szerepet töltött és tölt be a természettudományos
kutatásban és
ismeretterjesztésben. Ez utóbbi elősegítésére létesült
mintegy 9 km hosszú botanikai, zoológiai
és geológiai tanösvény gyöngyös és Mátrafüred között
a
Sár-hegyen keresztül haladó ún. Rákóczi turistaút
mentén. A 12 ismertető
táblából álló tanösvény táblái a szöveges ismertetés
mellett színes ábrákkal
mutatják be a növény- és állattani értékeket, kiemelve
a védett és fokozottan védett fajokat.
(A Mátrai Tájvédelmi Körzet hozzájárulásával) |