2017. október 22. vasárnap >> Előd  

 
       
   

Települések >> Recsk

   
 

 

Története | Látnivalók

 

Története

Az első hiteles említés a településről az Anjouk korában, a 14. században keletkezett, 1329-ben Rexy alakban nyert rögzítést. A község neve 1478-ban Rekch névalakban szerepel, a Recsky család birtoka. A török hódoltság idején a falu népe egyre fogy. 1700 körül már szinte lakatlan a vidék. A terület 1720-1741 között az Orczyak kezén van, a község újratelepítése az ő nevükhöz fűződik. Az 1700-as évek végére a lakosok száma már 1300 körüli. A falu irányítói középnemesek voltak. Az 1848-49-es szabadságharcban részt vettek a recski jobbágyok is, Repeczky Pál huszárszázados sírja itt van a temetőben, emlékét utca őrzi. A dualizmus korának vége, az első világháború előszele a gazdasági nehézségek, a nélkülözések időszaka volt. Ennek az időszaknak a legjelentősebb eseménye az 1880-as években a vasúti közlekedés megindulása. A hárommillió koldus országából sokan keresték ekkor a jobb boldogulás reményét az Újvilágban. Egy 1912-ben Clevelandban megjelent magyar nyelvű lap 873 recski lakos kivándorlását említi.

 

A község az ércbányászatról vált ismertté. A recski bányászat története visszanyúlik az 1780-1805 közti évekre, amikor az Orczyak kísérleteztek a Fehér-kőn és a Hegyes-tetőn. Az 1840-es évektől kezdődően folyt a felszínközeli arany- és rézércek üzemi méretű bányászata. Az újabb fellendülés az 1900-as évek elejétől következett be. A háborús időszak alatt az érckészletek csökkentek, a termelés leállt, és 1951-ben indult újra.

 

A Lahócában ezt követően 1979-ig folyamatos volt a bányászat, amely már állami támogatással termelt. Ebben az évben a „régi” bánya bezárt. Újabb nemesfémérc kutatás történt 1991-1997 között, amely az arany világpiaci árának nagyarányú csökkenése miatt félbemaradt, a megvalósíthatósági tanulmányok ellenére is. A készletek 1980-ban kimerültek, a bányát bezárták. Közben 1961-ben megkezdődött a mélyszint kutatása. Az 1970-es években állami nagyberuházás előkészítéseként folytatódott a területen az érckutatás, folyt a szükséges infrastruktúra megvalósítása. Az anyagi források kimerülésével a munkálatok 1982-ben félbemaradtak. 1998-ban megszületett az ÁPV Rt döntése a mélyszinti bánya vízelárasztással való szüneteltetéséről. 1999 novemberében a bányaüzem vízemelő rendszere leállt

 

Recsk és Mátraderecske 1921-ben vált szét. Egyházi vonalon csak 1932-ben vált ketté a két község.

 

Látnivalók

 

Recski fasor | Bányászati és ércmúzeum | Recski Nemzeti Emlékpark | Tájház
Búzás-völgyi-tó | Jámbor arborétum

 

Recski fasor

Az út Parádfürdőn át vezet Recskre. Ezen az útszakaszon hamarosan feltűnik a recski fasor. A műút két oldalán álló, mintegy 100 esztendős gesztenyefasor egyes helyeken ugyan már elég foghíjas, de így is szép látványt nyújt. A kor divatjának megfelelően az egyes kastélyokat összekötő utak mellé fasorokat telepítettek, melyek hűs árnyat adtak a melegben kikocsizó vendégeknek és házigazdáiknak. A fasort Jámbor Vilmos tervezte. Fénykorában Parádfürdőtől Recskig kísérte az utat, de a műút teljes kiépítésekor több áldozatul esett. Így egyes helyeken ugyan már elég foghíjas, de így is szép látványt nyújt. Átlagos magasságuk 12 m, törzskerületük 120 és 310 cm között van.

 

Bányászati és ércmúzeum

Recsken a vasúti átjáró előtt táblák igazítanak útba a látnivalókról, ill. az egyes intézményekről. Itt jobbra kell kanyarodnunk — ez az út visz majd bennünket a Recski Nemzeti Emlékparkhoz is — s, néhány méter múlva a Művelődési Ház épületéhez jutunk, amely 1943-ban készült el. Az épület belső faszerkezetét, máramarosi fenyőkből készült eredeti famennyezete teszi rendkívül széppé és érdekessé. Az épület eredetileg Bányász Kultúrotthonnak készült, a mára már megszűnt ércbánya tartotta fenn. Recsk önkormányzata felújította az épületet, ahol 2000-ben nyílt meg az állandó kiállítás.A szabadban csillék, bányászati gépek, a két teremben a bányászathoz használt eszközök, bányászati térképek láthatók. A bányászat múltjából több mint150 ásvány, féldrágakő ad ízelítőt.

 

Recski Nemzeti Emlékpark

Az emlékparkhoz a múzeumtól indulunk tovább, mintegy 5 km autóval, melynek utolsó 100 méteres szakaszán már földúton jutunk a parkhoz. Az emlékhelyhez jelzett turistaút is vezet.

 

Recsk neve 20. századi történelmünk során sajátos tartalommal telítődött, függetlenül a település akaratától. A Mátra hegység e térségében, közel Recsk községhez, a Magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ) 1950 nyarán minden törvényes felhatalmazás nélkül a szovjet gulág-táborok mintájára büntető jellegű kényszermunkatábort létesített. A mintegy 1500 kényszermunkás a magyar társadalom minden rétegét képviselte. Volt közöttük munkás, értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos, politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték őket.

 

A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. A tábor kerítésén belüli erdő fáiból építették meg primitív barakkjaikat, a tábort körülvevő őrtornyokat. Az andezitbányában primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak, nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Számosan éhen haltak, az andezitbányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól.

 

Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán és őszén szabadultak. Arra kényszerítették őket, hogy kötelezvényt írjanak alá, mely szerint a kényszermunkatáborról, ottani megpróbáltatásaikról soha szót nem ejtenek. Szabadulásuk után vagy rendőri felügyelet alá kerültek, vagy több évre börtönbe zárták őket. Az utóbbiak nagy része csak az 1956-os forradalom során szabadult. Az egykori munkatábort feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett. A kényszermunkatáborban meghaltak és túlélő bajtársaik emlékére a Recski Szövetség 1990-ben emlékművet emelt, a Recski Nemzeti Emlékparkot néhány évvel később avatták fel.

 

A kényszermunkatábor bejáratánál felépítették az egykori őrtorony mását. Az emlékparkban álló tábla alapján azonosíthatjuk a barakkok és létesítmények helyét. A barakkok közül egyet helyreállítottak, ebben a priccsek mellett a tábor történetéről olvashatunk, láthatók az egykori rabok szabaduló levelei, bírósági végzések. Megrendítő a kényszermunkatábor emlékműve, rajta az itt raboskodottak neveivel, közülük többen megírták visszaemlékezéseiket.

 

Az emlékhely szabadon látogatható.

 

Tájház

1910-ben Recsk legnagyobb portáján épült a ház, mögé, vele egy vonalban gazdasági építmények kerültek (sertésól, istálló, magtár). Meszelt homlokzatán két ablak kihajló tokkal, könyöklőpárkánnyal látható. A Kossuth út 118. szám alatti házban 1965-ben rendezték be a pitvarkonyhából és előszobából álló Népművészeti tájházat, melyet 1997-ben védetté nyilvánítottak. Nemcsak a térség, hanem az ország egyik legkorábbi ilyen jellegű tájháza a recski. A hagyományos falusi élet kellékei mellett hamísítatlan hangulatot áraszt a búbos kemence.

 

Búzás-völgyi-tó

A mátraderecskei elágazástól 100 m-re térhetünk le a 2 km-re lévő Búzás-völgyi-tóhoz. A település végénél érdemes megállni egy pillanatra, hiszen a Kékes tömbjére nagyon szép kilátás nyílik innen.

 

Jámbor arborétum

A településtől alig 2 km-re található Heves megye és a Mátra legjelentősebb erdei arborétuma, amely szabadon látogatható. Ma igazi vad vidék, nehezen megközelíthető. Az arborétum létrehozása Jámbor Vilmos főhercegi kertész nevéhez fűződik, aki 1876-1901 között élt és dolgozott Recsken.

 

Az 1825-ben született Jámbor Vilmos Bécsben ismerkedett meg az európai szintű kertészkultúrával. Eljutott Angliába, ahol a kor legfejlettebb kertészeti kultúráját lehetett elsajátítani, később Magyarországon is hamar ismert és foglalkoztatott kertész lett. Az 1850-es években Magyarországon a francia stílusú kertek voltak divatosak, amelyekben a szabályos mértani alakzatok domináltak. E kerttípus jellemzői a nyírt fasorok, a pontosan kimért virágágyások, a szobrok, a szökőkutak. Jámborhoz közelebb álltak a tájkép jellegű ún. angolkertek, amelyekben a sík és dombos felszín szabálytalanul váltakozik, az utak kacskaringósak, az ültetvények festői csoportosítása a természetet lehetőleg hűen utánozza. Jámbor Vilmos nevéhez fűződik többek között a Margitsziget kialakítása. Kiemelkedő alkotásai közt említsük meg a vácrátóti angolparkot, amely ma is az ország egyik leggazdagabb botanikai gyűjteménye, országos jelentőségű természetvédelmi terület. Az élete jelentős részét Recsken töltő Jámbor Vilmos saját birtokán és környékén is maradandót alkotott. Nemcsak a csemetekert és faiskola megalapításával előzte meg korát, hanem a parádi park kialakításával is. Jámbor Vilmos egykori kúriájában ma óvoda működik.

Vissza a térképhez >>


   Háttérképek

   Képernyőpihentető

   Kérdőív a Mátráról

   Feliratkozás hírlevélre

 

Korábbi szavazások

 

Nyitó oldal   |   Oldaltérkép  |   Impresszum   >>   Utolsó frissítés: 2017.10.16.  <<   Lap teteje