Története |
Látnivalók
Története
Az első hiteles említés a településről az Anjouk
korában, a 14. században keletkezett, 1329-ben Rexy alakban nyert
rögzítést. A község neve 1478-ban Rekch névalakban szerepel, a Recsky
család birtoka. A török hódoltság idején a falu népe egyre fogy.
1700 körül már szinte lakatlan a vidék. A terület 1720-1741 között
az Orczyak kezén van, a község újratelepítése az ő nevükhöz fűződik.
Az 1700-as évek végére a lakosok száma már 1300 körüli. A falu irányítói
középnemesek voltak. Az 1848-49-es szabadságharcban részt vettek
a recski jobbágyok is, Repeczky Pál huszárszázados sírja itt van
a temetőben, emlékét utca őrzi. A dualizmus korának vége, az első
világháború előszele a gazdasági nehézségek, a nélkülözések időszaka
volt. Ennek az időszaknak a legjelentősebb eseménye az 1880-as években
a vasúti közlekedés megindulása. A hárommillió koldus országából
sokan keresték ekkor a jobb boldogulás reményét az Újvilágban. Egy
1912-ben Clevelandban megjelent magyar nyelvű lap 873 recski lakos
kivándorlását említi.
A község az ércbányászatról vált ismertté. A recski
bányászat története visszanyúlik az 1780-1805 közti évekre, amikor
az Orczyak kísérleteztek
a Fehér-kőn és a Hegyes-tetőn. Az 1840-es évektől kezdődően folyt
a felszínközeli arany- és rézércek üzemi méretű bányászata. Az
újabb fellendülés az 1900-as évek elejétől következett be. A háborús
időszak
alatt az érckészletek csökkentek, a termelés leállt, és 1951-ben
indult újra.
A Lahócában ezt követően 1979-ig folyamatos volt
a bányászat, amely már állami támogatással termelt. Ebben az évben
a „régi” bánya
bezárt. Újabb nemesfémérc kutatás történt 1991-1997 között,
amely az arany
világpiaci árának nagyarányú csökkenése miatt félbemaradt,
a megvalósíthatósági tanulmányok ellenére is. A készletek 1980-ban
kimerültek, a bányát
bezárták. Közben 1961-ben megkezdődött a mélyszint kutatása.
Az 1970-es években állami nagyberuházás előkészítéseként folytatódott
a területen
az érckutatás, folyt a szükséges infrastruktúra megvalósítása.
Az anyagi források kimerülésével a munkálatok 1982-ben félbemaradtak.
1998-ban megszületett az ÁPV Rt döntése a mélyszinti bánya
vízelárasztással
való szüneteltetéséről. 1999 novemberében a bányaüzem vízemelő
rendszere
leállt
Recsk és Mátraderecske 1921-ben vált szét. Egyházi
vonalon csak 1932-ben vált ketté a két község.
Látnivalók
Recski fasor |
Bányászati és ércmúzeum | Recski
Nemzeti Emlékpark | Tájház
Búzás-völgyi-tó |
Jámbor arborétum
Recski
fasor
Az út Parádfürdőn át vezet Recskre. Ezen az útszakaszon
hamarosan feltűnik a recski fasor. A műút két oldalán álló, mintegy
100 esztendős
gesztenyefasor egyes helyeken ugyan már elég foghíjas, de így
is szép látványt nyújt. A kor divatjának megfelelően az egyes kastélyokat
összekötő utak mellé fasorokat telepítettek, melyek hűs árnyat
adtak a melegben kikocsizó vendégeknek és házigazdáiknak. A fasort
Jámbor Vilmos tervezte. Fénykorában Parádfürdőtől Recskig kísérte
az utat, de a műút teljes kiépítésekor több áldozatul esett.
Így
egyes helyeken ugyan már elég foghíjas, de így is szép látványt
nyújt. Átlagos magasságuk 12 m, törzskerületük 120 és 310 cm
között van.
Bányászati
és ércmúzeum
Recsken a vasúti átjáró előtt
táblák igazítanak útba a látnivalókról, ill. az egyes intézményekről.
Itt jobbra kell
kanyarodnunk — ez
az út visz majd bennünket a Recski Nemzeti Emlékparkhoz is — s,
néhány méter múlva a Művelődési Ház épületéhez jutunk, amely
1943-ban készült el. Az épület belső faszerkezetét, máramarosi
fenyőkből
készült eredeti famennyezete teszi rendkívül széppé és érdekessé.
Az épület eredetileg Bányász Kultúrotthonnak készült, a mára
már
megszűnt ércbánya tartotta fenn. Recsk önkormányzata felújította
az épületet, ahol 2000-ben nyílt meg az állandó kiállítás.A szabadban
csillék, bányászati gépek, a két teremben a bányászathoz használt
eszközök, bányászati térképek láthatók. A bányászat múltjából
több mint150 ásvány, féldrágakő ad ízelítőt.
Recski
Nemzeti Emlékpark
Az emlékparkhoz a múzeumtól indulunk tovább, mintegy
5 km autóval, melynek utolsó 100 méteres szakaszán már földúton jutunk
a parkhoz.
Az emlékhelyhez jelzett turistaút is vezet.
Recsk neve 20. századi történelmünk során sajátos
tartalommal telítődött, függetlenül a település akaratától. A Mátra
hegység
e térségében,
közel Recsk községhez, a Magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ)
1950 nyarán minden törvényes felhatalmazás nélkül a szovjet gulág-táborok
mintájára
büntető jellegű kényszermunkatábort létesített. A mintegy 1500
kényszermunkás a magyar társadalom minden rétegét képviselte.
Volt közöttük munkás,
értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos,
politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték
őket.
A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások
maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat
többszörös szögesdrót
kerítéssel. A tábor kerítésén belüli erdő fáiból építették
meg primitív barakkjaikat, a tábort körülvevő őrtornyokat. Az andezitbányában
primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek
az
útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak, nem több mint
1000 kalóriányi élelemmel.
Szinte valamennyien éheztek. Legtöbbjük eredeti testsúlya
mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Számosan
éhen
haltak, az andezitbányában balesetben vesztették életüket,
s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy
a halottakat
hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása
alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól.
Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán
és őszén szabadultak. Arra kényszerítették őket, hogy kötelezvényt
írjanak alá, mely
szerint a kényszermunkatáborról, ottani megpróbáltatásaikról
soha szót nem
ejtenek. Szabadulásuk után vagy rendőri felügyelet alá
kerültek,
vagy több évre börtönbe zárták őket. Az utóbbiak nagy
része csak az 1956-os forradalom során szabadult. Az egykori munkatábort
feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok
helyét befásították,
hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar
hatóságok
mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor
sohasem
létezett. A kényszermunkatáborban meghaltak és túlélő
bajtársaik emlékére a
Recski Szövetség 1990-ben emlékművet emelt, a Recski
Nemzeti Emlékparkot néhány évvel később avatták fel.
A kényszermunkatábor bejáratánál felépítették az
egykori őrtorony mását. Az emlékparkban álló tábla alapján azonosíthatjuk
a barakkok
és létesítmények helyét. A barakkok közül egyet helyreállítottak,
ebben a priccsek mellett a tábor történetéről olvashatunk,
láthatók az egykori rabok szabaduló levelei, bírósági
végzések. Megrendítő
a kényszermunkatábor emlékműve, rajta az itt raboskodottak
neveivel, közülük többen megírták visszaemlékezéseiket.
Az emlékhely szabadon látogatható.
Tájház
1910-ben Recsk legnagyobb portáján épült a ház,
mögé, vele egy vonalban gazdasági építmények kerültek (sertésól,
istálló, magtár). Meszelt
homlokzatán két ablak kihajló tokkal, könyöklőpárkánnyal látható.
A Kossuth út 118. szám alatti házban 1965-ben rendezték be a
pitvarkonyhából és előszobából álló Népművészeti tájházat, melyet
1997-ben védetté
nyilvánítottak. Nemcsak a térség, hanem az ország egyik legkorábbi
ilyen jellegű tájháza a recski. A hagyományos falusi élet kellékei
mellett hamísítatlan hangulatot áraszt a búbos kemence.
Búzás-völgyi-tó
A mátraderecskei elágazástól 100 m-re térhetünk
le a 2 km-re lévő Búzás-völgyi-tóhoz. A település végénél érdemes
megállni egy pillanatra,
hiszen a Kékes tömbjére nagyon szép kilátás nyílik innen.
Jámbor arborétum
A településtől alig 2 km-re található Heves megye
és a Mátra legjelentősebb erdei arborétuma, amely szabadon látogatható.
Ma igazi vad vidék,
nehezen megközelíthető. Az arborétum létrehozása Jámbor Vilmos
főhercegi kertész nevéhez fűződik, aki 1876-1901 között élt és
dolgozott Recsken.
Az 1825-ben született Jámbor Vilmos Bécsben ismerkedett
meg az európai szintű kertészkultúrával. Eljutott Angliába, ahol
a kor
legfejlettebb
kertészeti kultúráját lehetett elsajátítani, később Magyarországon
is hamar ismert és foglalkoztatott kertész lett. Az 1850-es években
Magyarországon a francia stílusú kertek voltak divatosak, amelyekben
a szabályos mértani alakzatok domináltak. E kerttípus jellemzői
a nyírt fasorok, a pontosan kimért virágágyások, a szobrok,
a szökőkutak.
Jámborhoz közelebb álltak a tájkép jellegű ún. angolkertek, amelyekben
a sík és dombos felszín szabálytalanul váltakozik, az utak kacskaringósak,
az ültetvények festői csoportosítása a természetet lehetőleg
hűen utánozza. Jámbor Vilmos nevéhez fűződik többek között a Margitsziget
kialakítása. Kiemelkedő alkotásai közt említsük meg a vácrátóti
angolparkot, amely ma is az ország egyik leggazdagabb botanikai
gyűjteménye, országos
jelentőségű természetvédelmi terület. Az élete jelentős részét
Recsken töltő Jámbor Vilmos saját birtokán és környékén is
maradandót
alkotott.
Nemcsak a csemetekert és faiskola megalapításával előzte meg
korát, hanem a parádi park kialakításával is. Jámbor Vilmos egykori
kúriájában
ma óvoda működik. |