Története |
Látnivalók
Története
Pásztó a Nyugati-Mátra legnagyobb települése. A
Muzsla-bérc és a Cserhát-hegység Tepke nevű vonulata közé, a Zagyva-folyó
és a Kövicses-patak
partjára épült. Már a honfoglalás előtt lakott település volt. Anonymus
szerint Árpád vezér pihenőhelye volt Paztuh, s innen indultak tovább
a vidék birtokbavételére. A helység nevének eredetére többféle feltételezés
is van, az egyik szerint puszta személynévből ered. Ószláv eredetében
a Pásztó mént, csődört jelentett. Más feltevések szerint a Pásztó
név valószínűleg iráni nyelvből ered, amely tábort jelent Érdekesség,
hogy a helység nevét a különböző történelmi forrásokban több mint
félszáz módon írták. Állítólagos vára a Zagyva által körülvett szigeten
állt, ma már romjai sincsenek. Egyes vélemények szerint Vörösmarty
a Zalán futása című versének tájleírása a Pásztó környéki Mátra-Cserhát
övezte völgyre illik a legjobban. A vadászatra alkalmas vidék a királyok
kedvelt tartózkodási helye volt. Ezt támasztja alá, hogy — a
középkor elején — Aba Sámuel és Szent László uralkodása idején
királyi birtok
volt.
A korai középkorban két meghatározó tényező emelte
ki a települést az átlag jobbágytelepülések sorából. Az egyik a
III. Béla által alapított
ciszteri rend, a másik pedig, hogy 1265-ben V. István király
a kegyúrságot átruházta Rátót Istvánra, felesége főlovászmesterére.
A Rátót-leszármazottak
— Tariak, Pásztóiak, Kakasok — hosszú századokon keresztül
a település életének meghatározói voltak. III. András uralkodása
alatt vásártartási
jogot kapott Pásztó. 1407 áprilisában Tar Lőrinc kérésére Zsigmond
királytól a város megkapta a budai polgárokat megillető előjogokat.
E jogokat később Mátyás király, majd II. Ulászló is megerősítette.
A mezővárosi címmel együtt járt, hogy gyors ütemben fejlődött
a
kézműipar, a kereskedelem és az ezekhez hozzátartozó közigazgatás.
Az első iskolát
1529-ben alapították. A török hódoltság azonban 100 évre visszavetette
a fejlődést.
Az 1650-es években kezdett új élet kialakulni.
1666-ban az első céh, a szabóké már I. Lipóttól kapta az engedélyező
levelet. 1688-tól
néhány évig a vármegye közgyűléseit felváltva tartották Pásztón
és
Gyöngyösön. A 18. század ritka emléke a megmaradt falukönyv,
melybe a város tanácsa minden eseményt bejegyzett. A 19. század elején
már hat céh működött, ám meghatározó továbbra is a földművelés
maradt.
A dualizmus korában rövid időre járási székhellyé lépett elő,
1867-ben
a vasút is eléri Pásztót, ezzel jelentősen javul a megközelíthetősége.
A II. világháború után ismét átmeneti járási székhely lett,
ám csak 1984-ben kapott újra városi rangot. Jelenleg közigazgatásilag
hozzá
tartozik Hasznos és Mátrakeresztes.
Szt. Lőrinc
plébániatemplom | Zsigmond király
szobra |
Oskolamester ház
Középkori üveghuta |
Romkert|
Pásztói Múzeum
Szt. Lőrinc plébániatemplom
A templom 12. századi alapítású, az 1400-as években
átalakították. Különlegesség a templom melletti hatszögletű temetőkápolna,
szintén
középkori eredetű. 2000-ben épült a 4 manuálos, 42 regiszteres
templomi orgona, Magyarország egyik legnagyobb egyházi orgonája
Altemploma a pásztói Rátót nemzetség temetkezési helye volt.
Itt nyugszik Rajeczky Benjámin. A templom
közelében
áll Nepomuki Szent János 18. századi szobra a barokk kőhíd korlátján.
Zsigmond király szobra
A Múzeum tér sarkán a város életében meghatározó
szerepet játszó Zsigmond király szobra látható. A szobor Kő Pál alkotása,
1987-ben
emelték.
Oskolamester ház
Az oskolamester háza kőből épült, ilyen formán
átmenetet képez a nemesi udvarházak és a parasztházak között, és
ez teszi egyedülállóvá.
Mezővárosi polgár háza, melyhez hasonló nem maradt meg ilyen
épségben a mai Magyarország területén.
Pásztói Jakab 1428-ban kelt végrendeletében a pásztói
scola magisterre hagyott egy lovat. Ebben a végrendeletben említették
először az
iskolamestert. Háza az évszázadok során erősen átépítve maradt
fenn; 1968-ig benne
lakott a mindenkori pásztói kántortanító és családja. Az 1970-es
években lebontásra ítélték, de szerencsés véletlen folytán
előkerült gótikus ablakai felkeltették a műemlékes szakemberek érdeklődését,
és védetté nyilvánították.
Az épület háromosztatú, a bejárat a konyhába vezet,
az északra nyíló helyiség pedig kamraként szolgált. Itt három darab
gabonatartó
volt
a padlóba mélyítve. Ezek a vermek igazi régészeti szenzációval
szolgáltak: a 15-16. századi háztartás szinte teljes eszközkészlete
előkerült
belőlük. Feltehetőleg a törökök 1551-es közeledtének hírére
az iskolamester is távozni kényszerült, és a visszatérés reményében
rejtette a gödrökbe
értékeit, melyeket azután gondosan letapasztott. A 16.
század második felében új lakók jöttek a házba és újjáépítették
a felégetett
épületet.
Nem fedezték fel a vermeket, így azok rejtve maradtak egészen
1978-ig.
Az oskolamester házának rámpás lejáratú pincéjében
a középkori szőlőkultúrát bemutató kiállítás tekinthető meg, többek
között
olyan eszközök,
mint a háncsfonatos kád, a puttony, a léhó, a rocska.
A város környékén évszázadokon át virágzó szőlő- és bortermelésnek
a 19. század végi
filoxéravész vetett véget.
Középkori üveghuta
Az oskolamester házának déli oldala mellett egy
20 m hosszú, 7 m széles, két helyiségből álló kőépület maradványait
tárta fel az
ásatás 1986-ban. A falak tetejét égésréteg borította, s az égés
korát 1230 tájára keltezték. Az épület építését, használatát,
az égésréteg alatti edénytöredékek alapján a 12. század elejére teszik.
A régészeti ásatás három égetőkemencét tárt fel. Üvegszerű salakok,
zöld üvegrögök és üvegmassza került elő. A laboratóriumi vizsgálatok
egyértelműen igazolták, hogy e műhelyépületben üveggyártás zajlott,
amelyet a 12. század elején a bencés szerzetesek folytattak,
de
az 1190-ben itt megtelepedett ciszterek is használták a műhelyt
kb. 1230 -ig; ekkortájt égett le ugyanis az épület.
A pásztói üveghuta keletkezési idejét tekintve
is az egyik legrégibb Közép-Kelet Európában. Létesítése összefügg
az itteni bencés apátság
alapításával. Az európai üvegművesség története során a Római
Birodalom igen fejlett üvegiparát a bizánci, valamint a Velence melletti
muránói üvegkészítő műhelyek örökítették tovább. Nyugat-Európában
a kora
középkorban a szerzetesi, apátsági műhelyek folytatták a hagyományt.
Különösen a német bencés apátsági huták szerepe volt jelentős.
A pásztói huta feltárása alapján az a következtetés vonható
le,
hogy
a cseh-német viszonyokhoz hasonlóan Magyarországon is az ún.
erdővidéki szerzetesi műhelyek alakultak ki először az üvegiparban.
Időben
ezeket követték az uralkodók, főurak, egyházi és világi uradalmak,
valamint
a bányavárosok műhelyei, amelyek sok esetben a ma is létező nagyobb
üveggyárak kezdeményeit jelenthetik, mint például Parád esetében.
A pásztói kora középkori üveghuta működése még
egy kérdést felvet. Közvetett bizonyítéka lehet a mátrai,(közelebbről
a gyöngyösoroszi
és parádi) nemesfémbányászat középkori létezésének, mivel
a középkori üveghutáink arany- és ezüstbányák szomszédságában voltak.
Elsősorban
az arany és ezüst szétválasztására szolgáló királyvíz tárolására
készítettek üvegedényeket. A középkori nemesfémbányászatra
utaló közvetett bizonyítéknak tekinthető a Pásztón feltárt 12-13.
századi
üveghuta. A mátrai aranylelőhelyekről több forrás is létezik,
az egyik Luis Fernando Marsigli(1658-1730) olasz származású
császári hadmérnök leírása (1700 körül), mely szerint Magyarországon
a
legtisztább
és legfinomabb arany Heves megyében található, színe ragyogóan
sárga, de ezek a lelőhelyek teljesen kimerültek, a bányákat
lerombolták.
Romkert
A Múzeum tér másik sarkában találjuk a volt ciszterci
kolostor maradványait (középkori romkert). Az eredeti épületeket
a 11. sz. végén, a 12.
sz. elején emelték. A monostort és a templomot alaprajzi elhelyezkedése
alapján valószínűleg a bencés szerzetesrend emelte. Legelső írásos
nyoma 1138-ból való, melyben a pásztói apátról tesznek említést.
A bencés apátságot 1190-ben, III. Béla király uralkodása idején
a ciszterci szerzetesek vették át. A monostor az 1200-as évek
elején leégett, ezt követően bővítették ki a templomot és monostorépületet
a romkertben látható formájára. 1265-ig a király, majd a Rátót
nemzetség volt az apátság kegyura. A mohácsi csatát (1526) követően
a szerzetesek külföldre menekültek. 1546-tól megerősítették Pásztót,
és a monostor is az erődítmény része lett. 1551-ben a császári
csapatok visszavonulás közben felgyújtották a várost, ezzel a
monostor sorsa is megpecsételődött. 1698-ban már csak romokat említenek
a források. 1702-ben azonban a morvaországi Weelehradból visszatelepültek
a ciszterek. I. Lipót császár adománylevelének birtokában 1715-1718
között felépítették a barokk kolostorépületet, mely jelenlegi
arculatát
az 1987 és 1989 közötti rekonstrukcióval nyerte el, amikor múzeummá
alakították.
Itt avatták fel 2000. augusztus 10-én a város millenniumi
emléknapján a „Szent István felajánlja koronáját Szűz Máriának” című bronz
szoborcsoportot, mely Kiss Sándor és Lesenyei Márta szobrászművészek
és Vadász György
építőművész alkotása.
Pásztói
múzeum állandó kiállításai
A cisztercita kolostor 1715 és 1718 között a középkori
apátság anyagának felhasználásával épült, amelyet III. Béla király
alapított 1190-ben.
A kolostor épületében működik a Pásztói Múzeum több állandó kiállítással.
A ciszteri rend története
A rendszerváltás után a magyar Ciszterci Rend Zirci
Kongregációja visszaigényelte és visszakapta a kolostor épületét,
amelyet szerződéssel
Pásztó városának adta át, múzeum céljára. Feltétel volt, hogy
legyen benne a ciszterci rendet és a magyarországi ciszterci monostorokat
bemutató kiállítás. Az 1997 decemberében megnyitott tárlat az
épület
földszintjének boltozatos termeiben nyert elhelyezést. Az első
teremben a ciszterci rend keletkezését, elterjedését bemutató,
az UNESCO által készített nemzetközi kiállítást látunk, színes
tablókon. A második terem a ciszterci rend magyarországi elterjedését
mutatja be (térképen, táblázatokon keresztül); megismerhetjük
a pásztói ásatások eredményeit, a bencés és a ciszterci apátság feltárásának
dokumentumait is. A harmadik teremben a ciszterci gazdálkodás
rendszerét
mutatjuk be írásban, képekben és a pásztói ásatások leletei segítségével.
Évmilliók üzenete Nógrádban (megyei természettudományi állandó kiállítás)
A tárlatot a kolostorépület emeletének nyugati
szárnyában látható. A földtörténeti időrendnek megfelelően a látogató
végigkövetheti
a Nógrád megye területén található legjellemzőbb kőzeteket és
ősmaradványokat, valamint a keletkezésük idejére jellemző ősföldrajzi
viszonyokat.
A kiállításon értékes tárgyegyütteseket nézhetünk meg többek
között korai miocén korú (18 millió év) őselefánt maradványokat a
salgótarjáni-medencéből,
melyek Európa legidősebb őselefántjai voltak, valamint ipolytarnóci
ősnövényi lenyomatokat. 17 millió éve hirtelen vulkáni tufaszórás
borította be a Kárpát -medence északi részét, s a forró tufa
először elszenesítette, majd tökéletesen konzerválta a levelek alakját
és erezetét. Egy millió évvel később meleg trópusi tenger hullámzott
területünkön, melyben kagylók, csigák, korallok, rákok, halak,
krokodilok hemzsegtek. Vázukat az akkor képződő lajtamészkő őrizte
meg, mely a Cserhát-hegységben igen gyakori. Nógrádszakál közelében
bádeni korú andezittufából ismert Nógrád másik nagy ősnövényi
leletegyüttese.
Rajeczky Benjamin emlékkiállítás
1992-ben-én nyitott meg a Rajeczky Benjámin emlékszobát.
Rajeczky Benjámin (1901-1989) A Szent Lőrinc templom déli gótikus
kápolnája
alatt, egy kriptában temették el. Rajeczky Benjámin 1917-ben
lépett be a ciszterci rendbe. Innsbruckban teológiát tanult, majd
a ciszterciták
budai Szent Imre Gimnáziumában tanított, és már tanár korában
zeneszerzést tanult Kodály Zoltántól a budapesti Zeneakadémián. Életében
egyházának
szolgálata, pedagógusi munkája és zenetudósi hivatása egyaránt
fontos volt. A világhírű zenetudós, a magyar gregorián feltárója.
dolgozta fel és írta meg a pásztói apátság újkori történetét.
A kiváló zenetudós sok szállal kötődött Pásztóhoz. Bár nem a városban
született, ám szülei itt éltek és jómaga is hosszú évtizedeket
töltött a Nógrád megyei városkában. Ő volt Pásztó első díszpolgára.
Ami ennél sokkal fontosabb és egyedülállóbb: ő volt a századok
során harmadszor újjáéledő ciszterci apátság utolsó elöljárója
(perjel) a második világháborút követő néhány éven keresztül,
amíg
a hatalom ismét fel nem oszlatta a rendeket. A kiállítás első
helyiségében életének korszakairól láthatunk fotókat, családfáról,
munkatársairól,
tanítványairól, valamint számos tárgyi emléket, melyek munkásságának
elismerését dokumentálják. A belső szoba pásztói kis házának
bútorait, tárgyait mutatja. Kedves dolgozó szobájának berendezése
is szerepel
a kiállításban.
Csohány
galéria
2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült
a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán
(1925-1980) grafikusművésznek
az állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben.
1990-től a városi múzeum két termében láthatta a nagyközönség
Csohány Kálmán 50 rézkarcát. A galéria megnyitásával azonban a kétszeres
Munkácsy díjas, érdemes művész teljes életművét, rézkarcokat,
litográfiákat,
egyedi rajzokat, akvarelleket, kerámiákat, azaz mintegy 150 műremeket
láthatnak a látogatók. Csohány Kálmán 1980. április 2-án halt
meg Budapesten. Végakaratának megfelelően a pásztói Szentlélek temetőben
helyezték örök nyugalomra. |