2017. június 28. szerda >> Levente, Irén  

 
       
   

Települések >> Pásztó

   
 

 

Története | Látnivalók

 

Története

Pásztó a Nyugati-Mátra legnagyobb települése. A Muzsla-bérc és a Cserhát-hegység Tepke nevű vonulata közé, a Zagyva-folyó és a Kövicses-patak partjára épült. Már a honfoglalás előtt lakott település volt. Anonymus szerint Árpád vezér pihenőhelye volt Paztuh, s innen indultak tovább a vidék birtokbavételére. A helység nevének eredetére többféle feltételezés is van, az egyik szerint puszta személynévből ered. Ószláv eredetében a Pásztó mént, csődört jelentett. Más feltevések szerint a Pásztó név valószínűleg iráni nyelvből ered, amely tábort jelent Érdekesség, hogy a helység nevét a különböző történelmi forrásokban több mint félszáz módon írták. Állítólagos vára a Zagyva által körülvett szigeten állt, ma már romjai sincsenek. Egyes vélemények szerint Vörösmarty a Zalán futása című versének tájleírása a Pásztó környéki Mátra-Cserhát övezte völgyre illik a legjobban. A vadászatra alkalmas vidék a királyok kedvelt tartózkodási helye volt. Ezt támasztja alá, hogy — a középkor elején — Aba Sámuel és Szent László uralkodása idején királyi birtok volt.

 

A korai középkorban két meghatározó tényező emelte ki a települést az átlag jobbágytelepülések sorából. Az egyik a III. Béla által alapított ciszteri rend, a másik pedig, hogy 1265-ben V. István király a kegyúrságot átruházta Rátót Istvánra, felesége főlovászmesterére. A Rátót-leszármazottak — Tariak, Pásztóiak, Kakasok — hosszú századokon keresztül a település életének meghatározói voltak. III. András uralkodása alatt vásártartási jogot kapott Pásztó. 1407 áprilisában Tar Lőrinc kérésére Zsigmond királytól a város megkapta a budai polgárokat megillető előjogokat. E jogokat később Mátyás király, majd II. Ulászló is megerősítette. A mezővárosi címmel együtt járt, hogy gyors ütemben fejlődött a kézműipar, a kereskedelem és az ezekhez hozzátartozó közigazgatás. Az első iskolát 1529-ben alapították. A török hódoltság azonban 100 évre visszavetette a fejlődést.

 

Az 1650-es években kezdett új élet kialakulni. 1666-ban az első céh, a szabóké már I. Lipóttól kapta az engedélyező levelet. 1688-tól néhány évig a vármegye közgyűléseit felváltva tartották Pásztón és Gyöngyösön. A 18. század ritka emléke a megmaradt falukönyv, melybe a város tanácsa minden eseményt bejegyzett. A 19. század elején már hat céh működött, ám meghatározó továbbra is a földművelés maradt. A dualizmus korában rövid időre járási székhellyé lépett elő, 1867-ben a vasút is eléri Pásztót, ezzel jelentősen javul a megközelíthetősége. A II. világháború után ismét átmeneti járási székhely lett, ám csak 1984-ben kapott újra városi rangot. Jelenleg közigazgatásilag hozzá tartozik Hasznos és Mátrakeresztes.

 

Szt. Lőrinc plébániatemplom | Zsigmond király szobra | Oskolamester ház
Középkori üveghuta | Romkert| Pásztói Múzeum

 

Szt. Lőrinc plébániatemplom

A templom 12. századi alapítású, az 1400-as években átalakították. Különlegesség a templom melletti hatszögletű temetőkápolna, szintén középkori eredetű. 2000-ben épült a 4 manuálos, 42 regiszteres templomi orgona, Magyarország egyik legnagyobb egyházi orgonája Altemploma a pásztói Rátót nemzetség temetkezési helye volt. Itt nyugszik Rajeczky Benjámin. A templom közelében áll Nepomuki Szent János 18. századi szobra a barokk kőhíd korlátján.

 

Zsigmond király szobra

A Múzeum tér sarkán a város életében meghatározó szerepet játszó Zsigmond király szobra látható. A szobor Kő Pál alkotása, 1987-ben emelték.

 

Oskolamester ház

Az oskolamester háza kőből épült, ilyen formán átmenetet képez a nemesi udvarházak és a parasztházak között, és ez teszi egyedülállóvá. Mezővárosi polgár háza, melyhez hasonló nem maradt meg ilyen épségben a mai Magyarország területén.

 

Pásztói Jakab 1428-ban kelt végrendeletében a pásztói scola magisterre hagyott egy lovat. Ebben a végrendeletben említették először az iskolamestert. Háza az évszázadok során erősen átépítve maradt fenn; 1968-ig benne lakott a mindenkori pásztói kántortanító és családja. Az 1970-es években lebontásra ítélték, de szerencsés véletlen folytán előkerült gótikus ablakai felkeltették a műemlékes szakemberek érdeklődését, és védetté nyilvánították.

 

Az épület háromosztatú, a bejárat a konyhába vezet, az északra nyíló helyiség pedig kamraként szolgált. Itt három darab gabonatartó volt a padlóba mélyítve. Ezek a vermek igazi régészeti szenzációval szolgáltak: a 15-16. századi háztartás szinte teljes eszközkészlete előkerült belőlük. Feltehetőleg a törökök 1551-es közeledtének hírére az iskolamester is távozni kényszerült, és a visszatérés reményében rejtette a gödrökbe értékeit, melyeket azután gondosan letapasztott. A 16. század második felében új lakók jöttek a házba és újjáépítették a felégetett épületet. Nem fedezték fel a vermeket, így azok rejtve maradtak egészen 1978-ig.

 

Az oskolamester házának rámpás lejáratú pincéjében a középkori szőlőkultúrát bemutató kiállítás tekinthető meg, többek között olyan eszközök, mint a háncsfonatos kád, a puttony, a léhó, a rocska. A város környékén évszázadokon át virágzó szőlő- és bortermelésnek a 19. század végi filoxéravész vetett véget.

 

Középkori üveghuta

Az oskolamester házának déli oldala mellett egy 20 m hosszú, 7 m széles, két helyiségből álló kőépület maradványait tárta fel az ásatás 1986-ban. A falak tetejét égésréteg borította, s az égés korát 1230 tájára keltezték. Az épület építését, használatát, az égésréteg alatti edénytöredékek alapján a 12. század elejére teszik. A régészeti ásatás három égetőkemencét tárt fel. Üvegszerű salakok, zöld üvegrögök és üvegmassza került elő. A laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy e műhelyépületben üveggyártás zajlott, amelyet a 12. század elején a bencés szerzetesek folytattak, de az 1190-ben itt megtelepedett ciszterek is használták a műhelyt kb. 1230 -ig; ekkortájt égett le ugyanis az épület.

 

A pásztói üveghuta keletkezési idejét tekintve is az egyik legrégibb Közép-Kelet Európában. Létesítése összefügg az itteni bencés apátság alapításával. Az európai üvegművesség története során a Római Birodalom igen fejlett üvegiparát a bizánci, valamint a Velence melletti muránói üvegkészítő műhelyek örökítették tovább. Nyugat-Európában a kora középkorban a szerzetesi, apátsági műhelyek folytatták a hagyományt. Különösen a német bencés apátsági huták szerepe volt jelentős. A pásztói huta feltárása alapján az a következtetés vonható le, hogy a cseh-német viszonyokhoz hasonlóan Magyarországon is az ún. erdővidéki szerzetesi műhelyek alakultak ki először az üvegiparban. Időben ezeket követték az uralkodók, főurak, egyházi és világi uradalmak, valamint a bányavárosok műhelyei, amelyek sok esetben a ma is létező nagyobb üveggyárak kezdeményeit jelenthetik, mint például Parád esetében.

 

A pásztói kora középkori üveghuta működése még egy kérdést felvet. Közvetett bizonyítéka lehet a mátrai,(közelebbről a gyöngyösoroszi és parádi) nemesfémbányászat középkori létezésének, mivel a középkori üveghutáink arany- és ezüstbányák szomszédságában voltak. Elsősorban az arany és ezüst szétválasztására szolgáló királyvíz tárolására készítettek üvegedényeket. A középkori nemesfémbányászatra utaló közvetett bizonyítéknak tekinthető a Pásztón feltárt 12-13. századi üveghuta. A mátrai aranylelőhelyekről több forrás is létezik, az egyik Luis Fernando Marsigli(1658-1730) olasz származású császári hadmérnök leírása (1700 körül), mely szerint Magyarországon a legtisztább és legfinomabb arany Heves megyében található, színe ragyogóan sárga, de ezek a lelőhelyek teljesen kimerültek, a bányákat lerombolták.

 

Romkert

A Múzeum tér másik sarkában találjuk a volt ciszterci kolostor maradványait (középkori romkert). Az eredeti épületeket a 11. sz. végén, a 12. sz. elején emelték. A monostort és a templomot alaprajzi elhelyezkedése alapján valószínűleg a bencés szerzetesrend emelte. Legelső írásos nyoma 1138-ból való, melyben a pásztói apátról tesznek említést. A bencés apátságot 1190-ben, III. Béla király uralkodása idején a ciszterci szerzetesek vették át. A monostor az 1200-as évek elején leégett, ezt követően bővítették ki a templomot és monostorépületet a romkertben látható formájára. 1265-ig a király, majd a Rátót nemzetség volt az apátság kegyura. A mohácsi csatát (1526) követően a szerzetesek külföldre menekültek. 1546-tól megerősítették Pásztót, és a monostor is az erődítmény része lett. 1551-ben a császári csapatok visszavonulás közben felgyújtották a várost, ezzel a monostor sorsa is megpecsételődött. 1698-ban már csak romokat említenek a források. 1702-ben azonban a morvaországi Weelehradból visszatelepültek a ciszterek. I. Lipót császár adománylevelének birtokában 1715-1718 között felépítették a barokk kolostorépületet, mely jelenlegi arculatát az 1987 és 1989 közötti rekonstrukcióval nyerte el, amikor múzeummá alakították.

 

Itt avatták fel 2000. augusztus 10-én a város millenniumi emléknapján a „Szent István felajánlja koronáját Szűz Máriának” című bronz szoborcsoportot, mely Kiss Sándor és Lesenyei Márta szobrászművészek és Vadász György építőművész alkotása.

 

Pásztói múzeum állandó kiállításai

A cisztercita kolostor 1715 és 1718 között a középkori apátság anyagának felhasználásával épült, amelyet III. Béla király alapított 1190-ben. A kolostor épületében működik a Pásztói Múzeum több állandó kiállítással.

 

A ciszteri rend története

A rendszerváltás után a magyar Ciszterci Rend Zirci Kongregációja visszaigényelte és visszakapta a kolostor épületét, amelyet szerződéssel Pásztó városának adta át, múzeum céljára. Feltétel volt, hogy legyen benne a ciszterci rendet és a magyarországi ciszterci monostorokat bemutató kiállítás. Az 1997 decemberében megnyitott tárlat az épület földszintjének boltozatos termeiben nyert elhelyezést. Az első teremben a ciszterci rend keletkezését, elterjedését bemutató, az UNESCO által készített nemzetközi kiállítást látunk, színes tablókon. A második terem a ciszterci rend magyarországi elterjedését mutatja be (térképen, táblázatokon keresztül); megismerhetjük a pásztói ásatások eredményeit, a bencés és a ciszterci apátság feltárásának dokumentumait is. A harmadik teremben a ciszterci gazdálkodás rendszerét mutatjuk be írásban, képekben és a pásztói ásatások leletei segítségével.

 

Évmilliók üzenete Nógrádban (megyei természettudományi állandó kiállítás)

A tárlatot a kolostorépület emeletének nyugati szárnyában látható. A földtörténeti időrendnek megfelelően a látogató végigkövetheti a Nógrád megye területén található legjellemzőbb kőzeteket és ősmaradványokat, valamint a keletkezésük idejére jellemző ősföldrajzi viszonyokat. A kiállításon értékes tárgyegyütteseket nézhetünk meg többek között korai miocén korú (18 millió év) őselefánt maradványokat a salgótarjáni-medencéből, melyek Európa legidősebb őselefántjai voltak, valamint ipolytarnóci ősnövényi lenyomatokat. 17 millió éve hirtelen vulkáni tufaszórás borította be a Kárpát -medence északi részét, s a forró tufa először elszenesítette, majd tökéletesen konzerválta a levelek alakját és erezetét. Egy millió évvel később meleg trópusi tenger hullámzott területünkön, melyben kagylók, csigák, korallok, rákok, halak, krokodilok hemzsegtek. Vázukat az akkor képződő lajtamészkő őrizte meg, mely a Cserhát-hegységben igen gyakori. Nógrádszakál közelében bádeni korú andezittufából ismert Nógrád másik nagy ősnövényi leletegyüttese.

 

Rajeczky Benjamin emlékkiállítás

1992-ben-én nyitott meg a Rajeczky Benjámin emlékszobát. Rajeczky Benjámin (1901-1989) A Szent Lőrinc templom déli gótikus kápolnája alatt, egy kriptában temették el. Rajeczky Benjámin 1917-ben lépett be a ciszterci rendbe. Innsbruckban teológiát tanult, majd a ciszterciták budai Szent Imre Gimnáziumában tanított, és már tanár korában zeneszerzést tanult Kodály Zoltántól a budapesti Zeneakadémián. Életében egyházának szolgálata, pedagógusi munkája és zenetudósi hivatása egyaránt fontos volt. A világhírű zenetudós, a magyar gregorián feltárója. dolgozta fel és írta meg a pásztói apátság újkori történetét. A kiváló zenetudós sok szállal kötődött Pásztóhoz. Bár nem a városban született, ám szülei itt éltek és jómaga is hosszú évtizedeket töltött a Nógrád megyei városkában. Ő volt Pásztó első díszpolgára. Ami ennél sokkal fontosabb és egyedülállóbb: ő volt a századok során harmadszor újjáéledő ciszterci apátság utolsó elöljárója (perjel) a második világháborút követő néhány éven keresztül, amíg a hatalom ismét fel nem oszlatta a rendeket. A kiállítás első helyiségében életének korszakairól láthatunk fotókat, családfáról, munkatársairól, tanítványairól, valamint számos tárgyi emléket, melyek munkásságának elismerését dokumentálják. A belső szoba pásztói kis házának bútorait, tárgyait mutatja. Kedves dolgozó szobájának berendezése is szerepel a kiállításban.

 

Csohány galéria

2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán (1925-1980) grafikusművésznek az állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben. 1990-től a városi múzeum két termében láthatta a nagyközönség Csohány Kálmán 50 rézkarcát. A galéria megnyitásával azonban a kétszeres Munkácsy díjas, érdemes művész teljes életművét, rézkarcokat, litográfiákat, egyedi rajzokat, akvarelleket, kerámiákat, azaz mintegy 150 műremeket láthatnak a látogatók. Csohány Kálmán 1980. április 2-án halt meg Budapesten. Végakaratának megfelelően a pásztói Szentlélek temetőben helyezték örök nyugalomra.

Vissza a térképhez >>


   Háttérképek

   Képernyőpihentető

   Kérdőív a Mátráról

   Feliratkozás hírlevélre

 

Korábbi szavazások

 

Nyitó oldal   |   Oldaltérkép  |   Impresszum   >>   Utolsó frissítés: 2017.06.08.  <<   Lap teteje