Története | Látnivalók

Története

Az egykor Bene néven ismert település ma még közigazgatásilag Gyöngyös városához tartozik. 2005 őszén a mátrafüredi lakosok népszavazáson úgy döntöttek, hogy elszakadnak Gyöngyöstől és önálló településként élnek tovább. Ennek várható időpontja 2010.

Mátrafüred történetéről keveset tudunk. Valószínűleg az Abák szállásterülete volt ez is a térség más településeihez hasonlóan. Az Aba nemzetség Csobánka ága alakította ki az egykori Benén birtokközpontját. 1301-ben az osztozkodó testvérek tulajdonrészeit írásban rögzítő oklevél már említi a várat, az annak tövében elhelyezkedő falut és a Bene-patak mentén a 13 malmot. Hanák Kolos, a Mátra idegenforgalmának lelkes híve, a turizmus meghonosításának jeles alakja így írt az 1909. évi gyöngyösi kalendáriumban: „…akárki volt hajdani ura, amidőn először szétnézett, bizonyára azt mondta megelégedetten, hogy «bene»”.

Az 1850-es években még 17 kalló és 26 vízimalom működött Benén, bár erősen hanyatlott a csapók és a molnárok mestersége. A kallómalmoknak köszönhetően iparvidék alakult a környéken, a benei posztó igen híressé vált. A régi kallók azonban nem vehették fel a versenyt a gyáriparral, s Bene a 19. század második felében teljesen elnéptelenedett.

Mátrafüred mai nevét 1893-ban kapta, Tátrafüred mintájára. Ebben az évben már működött első fürdője. A következő század első évtizedében már több szálloda üzemelt a településen, az első komolyabb fejlesztést Puky Árpád polgármester szorgalmazta, aki Warga László műszaki főtanácsossal elkészíttette a település rendezési tervét. Így az 1920-as évek végén számos villa épült Füreden.

Az 1960-70-es években több új szállót is emeltek, leghíresebb ezek közül a Hotel Avar. Az 1990-es évekre igen rossz állapotba került vendéglátóhelyek egy része szerencsére ma megújultan várja vendégeit. Köztük az egyik legszembetűnőbb változáson az egykori Hotel Hegyalja ment át, ma Hegyalja-Fenyveskert Panzióként igényes szállóhely, kellemes terasszal.

Látnivalók

Bene-ház

Mátrafüreden az abasári leágazásnál, a Pálosvörösmarti út 2. szám alatt áll a hajdani Bene-csárda, a település egyik legrégibb háza, amelynek története az 1700-as évekig nyúlik vissza. A ház falán emléktábla őrzi, hogy 1829. szeptember 1-jén itt aludt a költő, Vörösmarty Mihály, aki Bugát Pállal kereste fel a palóc vidéket.

Vörösmarty 1829. szeptember 17-én Pesten kelt levelében így ír erről a kirándulásról: „…este felé megindultunk Gyöngyösről (ha tudod merre van) s mintegy óra mulva felértünk a Mátra tövéhez a Benei csárdába… Cipelőnk előre ment, s az egyetlen vendég szobát elfoglalá számunkra. Két ágy vala benne, s a főzeléknek, s mindenféle eleségnek garmadája, melly elég nyilván mutatá, hogy vendég nem létekor kamra gyanánt szolgált. Azonban ez mind el lőn takarítva, s begömbölödének az irtóztató dunyhák és vánkosok. A vacsora türhető, a bor rettenetes, de a víz épen kiállhatatlan volt; mert a legközelebbi patakból merítetett, melly az akkori esőzések miatt tele vala Mátrának minden szemetével.”

Palócbaba-gyűjtemény

A Bene-ház tőszomszédságában, a volt általános iskola épületében találjuk a palóc néprajzi magángyűjteményt és a palóc babák kiállítását. Az első teremben 29 db palóc babát látunk, ezek Lovászné Juhász Rita népviselet-készítő művész keze munkáját dicsérik. Az egykori ünnepi és hétköznapi viseletekből látunk ízelítőt. Elsősorban nógrádi és hevesi viseletek láthatók, de Borsod, illetve Gömör megye néprajzi kultúrája is fellelhető a babákon. A második teremben a palóc falvak régi lakástextíliáit, viseleti és használati eszközeit látjuk. A gyűjteményt Szakácsné Mészáros Magda népi iparművész kezdte gyűjteni fél évszázaddal ezelőtt. A kiállítás anyaga 105 faluból származik, kiemelkedő darabjai a szőttes textilek, sátorlepedők. A Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított anyagban a jeles ünnepi viseletek mellett a hétköznapi ruhák is helyet kaptak. A közeljövő tervei szerint a kiállítás újabb 30 babával gazdagodik, mely a magyarság viseletének történetét mutatja be a honfoglalástól napjainkig. E sorozat első darabjai, többek között a barokk, a reneszánsz és a rokokó kor gyönyörű babái már láthatók.

Szent János kápolna, park

A templom a Bene-házzal átellenben, a példaértékűen rendben tartott mátrafüredi park szélén áll. Az eredeti templom már a középkorban állt, később többször átépítették. Érdekesség, hogy 1713 nyarán Gyöngyös város szenátusa arról döntött, hogy a nagy pestisjárványtól való megmenekülés emlékére minden év június 26-án hálaadó búcsút tartsanak az akkori Benén lévő Szent János kápolnánál.

Kozmáry-kilátó

A 398 m magasan álló kilátót 1900-ban építettek, a két világháború között felújították. A Dobogó-kő hegyen épült kilátó nevét Kozmáry János üdülőtelep-igazgatóról kapta. Jelzett turistaút vezet hozzá az autóbusz-megállótól. A hegy nevének eredete egyes vélemények szerint onnan ered, hogy a hegy úgy dobog, mintha belül üres volna. A kilátóból dél felé Gyöngyös, észak-északkelet felé a Kékes és a Mátra gerinceinek vonulata látszik.

Sástó

Mátrafüredet a 24. sz. főúton elhagyva 1,5 km múlva érjük el Sástót, az egyik legkedveltebb pihenőhelyet a Mátrában, amely most hosszú évek után visszanyerte eredeti szépségét. Megújult a kilátó, a kilátóhoz vezető fahidak. A tó körül a Béka tanösvény mutatja a környék növény- és állatvilágát. A tó mellett kényelmes sétautat alakítottak ki a tájba illeszkedő pihenőhelyekkel. A parkolóban a Sástó turisztikai központ várja információkkal, szolgáltatásokkal a látogatókat.

Az 1909-es útikalauz még csupán ennyit említ róla „…513 m magasságban érintjük a mindég vízben és rendesen vadkacsákban bővelkedő Sástót, melynek szélein esténként szarvasok legelnek”. Nevét a mintegy 25 ezer négyszögöl alapterületű, sással benőtt tótól kapta. A Mátra egyik fiatal nevezetességéről van szó, az 1969-es kiadású Mátra útikalauz foglalkozik vele először, mint turisztikai központtal. Ennek előzménye, hogy a korábbi lápos területen 1953-ban Varga Ferenc akkori tanácselnök alakíttatta ki a tavat. A sástói kempinget 1961-ben hozták létre, mint az első hegyvidéki kempinget. Az 50 m magas kilátót a Szeged melletti Algyőről szállították ide, korábban fúrótoronyként üzemelt. A környék kialakításában gondot jelentett az a hatalmas mennyiségű sás, amit kitermeltek. Azok a kis szigetek, amelyeken ma a kilátóig eljutunk, kőből és a kitermelt sás rétegeiből keletkeztek.