2017. május 23. kedd >> Dezső  

 
       
   

Települések >> Markaz

   
 

 

Története | Látnivalók

 

Története

A falu nevével először az 1332-37-ben kelt pápai tizedjegyzékben találkozunk. A Markaz név eredete nem tisztázott. A többféle magyarázat közül az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Aba Sámuel Márk nevű unokatestvére volt a névadó, aki az Aba nemzetség Pata ágából származott. Ezt látszik alátámasztani, hogy a régi markazi ún. pusztatemplomot is Szent Márk tiszteletére szentelték. 1983-ban a régészek feltárták a templom maradványait. Egy másik elképzelés szerint a honfoglalás előtti népvándorlás során olyan törzsek érkeztek erre a területre, akiknek a nevében a Markaz szó centrumot, központot jelentett.

 

A falu első, név szerint is azonosítható birtokosai a Kompoltiak voltak. ők építették a 460 m magas Vár-bércen álló, ma már csak romjaiban létező várat. A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, és közel két évszázadig lakatlan volt. Az újranépesítést 1742-ben báró Bossányi Gáspár földesúr hajtatta végre Gömör és Kishont megyei birtokairól, Klenóc, Hacsova és Pély nevű falvakból. A 40 betelepülő család döntő többsége szlovák, kisebb része magyar volt. A betelepülők, hasonlóan az itt élőkhöz, szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkoztak.

 

Látnivalók

Pusztatemplom | Markazi várrom | Tájház | Kézművesház | Melegvízi forrás
Szent Korona emlékmű | Markazi-tó | Kápolna

 

Pusztatemplom

Igazi különlegesség, az egykori pusztatemplom, melynek megmaradt kövei a tó alacsony vízállása mellett ma is láthatóak. A téli pásztorszállásból kialakult hajdani falu egy háromszög alakú földsáncon belül helyezkedett el, amelyet patak és vizesárok vett körül. Az egykori település legfontosabb épülete a templom volt, romjainak maradványai egészen 1962-ig kökénybokrokkal benőve érintetlenül nyugodtak. Az iszapból kiálló használható köveit 1961-62 telén a falusi építkezések alapjaiba széthordták, majd a tározó tó 1968-as kialakítását követően a megmaradt falakat elfedte a víz. Az aszályosság miatt 1983 őszére a tó vize mintegy 60%-ára zsugorodott össze, ezáltal a pusztatemplom környezete szárazra került. Fodor László vezetésével egy régészcsoport fel tudta tárni a pusztatemplom épületének kb. 1/4-ed részét. A feltárás a templom építési idejét a tatárjárást követő évtizedekre keltezi és a pápai tizedjegyzékben (1332-37) említett falu plébániatemplomával azonosítja. Ez az időszak volt a régi Markaz virágzásának a korszaka, amikor a templomon kívül a várat is építették  A kutatás valószínűsítette, hogy a feltárt templom helyén már annak építése előtt is lehetett egy faszerkezetes templom, amely a tatárjárás idején éghetett le. Az ásatás nyomás egyhajós, félköríves szentélyű román kori templom körvonalai bontakoztak ki. Az 1983-ban feltárt templom a kor-szokásainak megfelelően keleti-nyugati tájolású volt.

 

Markazi várrom

Markaz határában, a falutól 1,5 km-re, a Mátra déli lába alatt elterülő Tatár-mező kopár térségének szélén, a 460 m magas Vár-bérc déli lejtőjén állnak az egykori vár romjai. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. Megközelítése a zöld háromszög és a zöld L jelzése. A vár építtetője valószínűleg a Kompolti család volt. A vár megmaradt romjaiból nehéz következtetni eredeti formájára. Kis, téglalap alakú vár lehetett — bár az újabb kutatások szerint trapéz alakúnak tartja a várat — , amelynek hossza 30 m, szélessége 25 m. Keleti oldalfala 9 m magasan ma is áll, s jól látható az országút felől. A falcsonkok magassága 20 m. A várban még nem végeztek feltárást. Területe kb. 860-900 négyzetméter lehetett.

 

A helyi hagyomány szerint, melyet Bél Mátyás jegyzett fel 1730-1735 között: „Markaz vára — a faluhoz hasonlóan — szintén csak rom. A helybeliek mesélik róla, hogy építését csak megkezdték, de be nem fejezhették, mert amit nappal építettek, éjjel szétszedték.” Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában röviden foglalkozik Markazzal: „...elmagyarosodott tót falu, Heves vármegyében, a Mátra hegye alatt. egy régi vár omladékkal, nagy erdővel, s marha- és juhtenyésztéssel”. A 20. sz. elején a megélénkülő várkutatás a mátrai várakat is érintette, ennek eredményét 1910-11 között Pásztor József tanár foglalta össze. Természetes, hogy az ebben az időszakban megjelenő turistakalauzokban, útikönyvekben gyakran felbukkan a várrom. Hanák-Stiller-Széky, 1909-ben megjelent útikalauz már Kompolti várnak nevezi. „A Mátra déli oldalán a Kompolthyak ez érdekes kis négyszögű várából maradt meg a legtöbb fal, különösen a keleti oldalon, de ezek is csak vastag alapfalak, melyek fölött emelkedett bizonyára a lakásul szolgáló kastély. A várból a patakhoz rendkívül meredek hegyoldalon kell lemennünk (nyugatról ez védte a várat, míg a többi oldalakon vízzel megtölthető, északon kettős sánc”.  A Mátrát módszeresen bejáró Dénes József és Skerletz Iván várfelméréseiket, megfigyeléseiket 1985-ben, majd 1990-ben adták közre. A várak alaprajzával, szerkezetével — valamint a birtokviszonyok tükrében az építő kilétével — foglalkoztak leginkább. Markazi terepbejárásuk során az addig egyöntetűen elfogadott alaprajz hitelességét megkérdőjelezték, ugyanis ezzel ellentétben nem szabályos téglalap, hanem trapéz alakot állapítottak meg. Markaz falu és várának történetével bővebben még Hacsavecz Béla foglalkozott, aki 1992-ben megjelent helytörténeti írásában állít emléket a nagy múltú településnek, várnak és hajdani lakóinak.

 

Tájház

A házat az 1870-es évek elején Valkó Vendel helyi mester építette, típusa szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, ház. Teteje nád, korábban tetőfedésre rozsszalmából kötött zsúpot használtak. A tájházat durván faragott patakkőből, agyagos földbe építették. A lakóház mellett gazdasági épület is található. Hegedűs Istvánné vezetésével idős asszonyok gyűjtötték össze a faluban még fellelhető tárgyakat. A berendezési és felszerelési tárgyak java része a 20. sz. elejéről származnak. Egy komód tetején Keszthelyi Jánosné, Marika néni népművészeti babái és népi gyermekjátékai sorakoznak. Bölcső, vetett ágy, rokka, szövőszék, konyhafelszerelési tárgyak — a hajdani életmód jellemző darabjai mind megtalálhatók a házban. Külön érdekesség mindkét szobában a kék búboskemence.

Látogatható: előzetes bejelentkezéssel, Hegedűsné Kis Tünde, tel.: 20/454-1136

Belépő: nincs

 

Kézművesház

2008 tavaszán készült el egy használatom kívüli régi parasztház átalakításával, ami alkalmas kézműves foglalkozások, erdei iskolai programok lebonyolítására.

 

Melegvízi-forrás

A falu központjától pár perces sétára található a forrás, ez zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik. A régi falu településrendszerének fontos közlétesítménye volt. Vize egész évben egyformán 16 hőfokos volt, így válhatott egyfajta szabadtéri mosodává. Az asszonyok a mosóköveken sulykolták a szennyest, télen is mezítláb álltak a vízben. A mosáson túl nyári időben főleg a kisebb gyerekek strandolásának helyszíne volt, de gyakran mártóztak meg benne a poros testű cséplőmunkások is. A szabadtéri mosodát csak az 1950-es évek konfekcióipara és a mosógépek fosztották meg eredeti funkciójától. Hogy mikor létesítették, nem tudjuk, csak valószínűsítjük, hogy a beköltözők első nemzedéke alakította ki, mivel az 1784-87 között készült katonai térképen már szerepel. Napjainkban díszhalakkal betelepítve hangulatos pihenőhellyé vált.

 

Szent Korona emlékmű

A Szent István park és rendezvénytér a falu Domoszló felé eső szélén található. Itt avatták fel 2007. augusztus 20-án Győrfi Lajos szobrászművész alkotását. A kővel burkolt, lépcsővel, támfallal kiegészített palástformájú rendezvénytér a környék középkori vár építészetét szimbolizálja, melyből, mint egy régészeti lelet a magyarság kialakulásának szkíta, hun, avar és honfoglalás kori töredékei vannak természetes sziklákba faragva. E mondákból ismert csodaszarvas, táltos, griffes és turulos ábrázolások gondolata vezeti fel szemünket a központi formára, mely egy középkori templom hatását keltve, az égen kirajzolódva mutatja meg  hogy a „Szent Korona országa” lettünk. A szobor és környezetének anyaga a kisnánai bányában található, a térségre jellemző andezit kőzet.

 

Markazi-tó

A környékre kirándulóknak érdemes hosszabban is elidőzni Markazon. Nem véletlen, hogy mind többen vásárolnak maguknak hétvégi házat itt, hiszen a közeli tó klímája igen kedvező. Az autóval is körbejárható tó 2,3 km hosszú, 1,1 km széles, legnagyobb vízmélysége 15 m. A tározót a Nyiget-patak felduzzasztásával alakították ki 1968-ban. Jelenleg családi és hétvégi házak ölelik körbe, kivéve az északi partot, ahol háborítatlan még a nádas. A tavon horgászni, vitorlázni, szörfözni lehet.

 

Kápolna

Gyöngyös felől érkezve az első látványosság út melletti ligettel körülölelt kiskápolna, mely 1913-ban épült későbarokk stílusban. Az építés helyének kijelölésekor a terület a falu szélétől közel 1 km-re volt, mára a falu a kápolnáig terjeszkedett. A kápolnát 1913. szeptember 8-án Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A kápolnamegáldás és a körmenet összekapcsolódott a búcsús ajándéktárgyak árusításával, sátrakkal és népi vigalmakkal. Az 1913. évi első avatási búcsús körmenetet ezt követően minden évben megismételték. 1937-ben a Honvéd Hagyományápoló Egyesület kezdeményezésére az I. világháború frontkatonáinak emlékére „Hősök ligetét” hoztak létre. Az eltelt idő alatt az akkor elültetett facsemeték terebélyes koronát növesztő fákká váltak. A kápolna előtt kőfeszület és Mária szobor áll.

Vissza a térképhez >>


   Háttérképek

   Képernyőpihentető

   Kérdőív a Mátráról

   Feliratkozás hírlevélre

 

Korábbi szavazások

 

Nyitó oldal   |   Oldaltérkép  |   Impresszum   >>   Utolsó frissítés: 2017.04.11.  <<   Lap teteje