A Mátra, mint az Északi-középhegység része, származása szerint
Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. A Tarna és
a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, és bár nem a legnagyobb kiterjedésű
hegységünk, itt emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 méteres
Kékes és a 965 méter magas Galya-tető.
A Mátrát
több elkülöníthető részre lehet felosztani. Délnyugatról a Jobbágyi
község fölött található Nagy-Hársas lepusztult vulkáni
kúpjával
kezdődik. A hegytől északra fokozatosan emelkedő előhegyekkel a Nyugati-Mátra
a Muzsla csúcsával tetőzik. Az ún. Központi-Mátra a Mátrabérc fennsíkjából,
a Galya-tető és a Kékes vulkáni kúp csoportjaiból áll. Meredek, zárt
hegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadások váltogatják egymást
zárt bükkösökkel borítva. Délre lankásabb, párhuzamos völgyek futnak
le, melyek közül legmeghatározóbb tájosztó vonal az ún. Nagy-völgy.
A Nagy-patak völgyével párhuzamosan alakult ki a Mátra „főbejárata” Mátrafüredtől Mátraházáig. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított
megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba.
Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra
650-750 m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának
nevezik. Elszórt, kb. 250-400 m magas kis vulkáni kúpokkal borított
dombvidék ez, már többnyire művelt erdőgazdasági földekkel.
|