„Ahol a Nap és a hegy összeér”. Nem véletlen, hogy ezzel a mondattal hirdeti magát Gyöngyös városa, a Mátra fővárosa, egyben a Mátrai Történelmi Borvidék Központja. Az ország 22 borvidéke közül területi nagysága alapján a Mátrai borvidék a második legnagyobb, a hegyvidékiek között pedig a legnagyobb a mintegy 7000 hektárnyi nyilvántartott szőlőültetvényével. A Mátra hegység déli lejtőin, Tarna és a Zagyva folyók által határolt területen terül el, mintegy 15-20 km széles sávban.

A honfoglaló magyarok itt már szőlőkultúrát találtak. Az első írásos emlék 1042-ből származik, mely Saár, a mai Abasár határában levő szőlőbirtokot említ. A Gyöngyös életében meghatározó szerepet betöltő szőlőkultúra valószínűleg már az ezt megelőző időszakra is igaz. A település életében a 14. század hozott változást. Károly Róbert 1334-ben emelte oppidum, azaz mezővárosi rangra Gyöngyöst, ettől kezdve Buda város rangjával és méltóságával azonos jogokat és kiváltságokat élvezett. A gyöngyösi polgárok jogot kaptak arra, hogy a földjeiken termett borral szabadon rendelkezzenek.

A másfél százados török uralom idején a város szultáni, khaszi birtok volt, kétfelé adózott. Fizetett a töröknek és fizetett időnként a magyar földesúri hatóságoknak is. Ebben az időszakban a város fejlődése megtorpant, ám a szőlőkultúra fennmaradt. A hatóságoknak sok gondot okozott az, hogy a muzulmán katonák sem vetették meg a bor tilos gyönyörét, dulakodásaik napirenden voltak. Ebben az időben terjedt el a kék szőlőfajta, a török szőlő, amelynek bora később a legnagyobb hasznot hozta Gyöngyösnek. A török világutazó Evlia Cselebi szerint 17 féle szőlő volt, és olyan bor termett, amelynek párját csak Tenedos szigetén találni. „E nagy város a Mátra hegy tövében s a Mátra folyó keresztülfolyik rajta és két részre osztja. Kertjei és tisztautcái vannak... ...Borának nincsen párja sem Arábiában, sem Adsemországban, csak a Tenedosz-szigeti hasonló hozzá. Rózsazínű, fehér és zafírhoz hasonló sárga borai vannak, melyeket hosszúkás edényekben küldöznek ajándékul megízlelés végett. Fehér tejhez hasonló pálinkája is van. Tizenöt okára menő, ánizsmagos, szezámfűszeres, fehér cipókenyere nagyon ízletes. Szóval igen virágzó város ez.” (Evlija Cselebi: Gengös városa — Evlija Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664-1666. Fordította és jegyzetekkel kísérte: dr. Karácson Imre Bp, 1908 123-4. old.)

Bél Mátyás 1730-ban járta be a vármegyét, ekkor kereste fel Gyöngyöst és a Mátrát „A szőlők egy része a várostól nyugatra elterülő síkságon helyezkedik el, oly közel a városhoz, hogy beleérnek az udvarokba, másik részük a Sárhegy napsütötte lejtőin kelet felé, valamivel távolabb a várostól. Mindkét szőlővidék — a síkságiak és a sárhegyiek, a Mátra erdeivel, hegyeivel a háttérben — derűs benyomást keltenek a szemlélőben. A hegyek az északi széltől is védik a szőlőket, ezek csak délről kapnak enyhébb szelet.” (Bél Mátyás: Heves vármegye ismertetése 1730-35. Fordította és magyarázatokkal ellátta Soós Imre Eger 1968)

Az 1890-es években a szőlőt pusztító filoxéravész nagy csapás volt a városra. Nem véletlen, hogy a vész elhárításának végleges módját, az ellenálló fajtára oltást elsők között itt dolgozták ki. Az 1897-ben megalakult Gyöngyös-Visontai Szőlő- és Bortermelő Rt. megalakulásától kezdve térség lakosság szőlőoltvány-termesztéssel is foglalkozik. A gyöngyösi oltó emberek országszerte híresek voltak. Abasár, Markaz, Domoszló és Nagyréde állítja elő az ország oltványainak jelentős hányadát ma is.

A borvidék többi települése hasonló utat járt be, a szőlőtermelés fénykora jellemzően a 1700-as évek végétől az 1800-as évek első harmadáig tartott. Ekkor létesültek a ma már műemléki védettség alatt álló borházak, pincék. Érdekesség, hogy Markazon a pincéket keményebb agyagba vágták, s jellemző volt a pince előtti nyeregtetős gádor. Gyöngyös környékén egyedül itt volt kóser pince, ahonnan e vidék nagyszámú zsidó népességét látták el borral.

Természetesen a 20. század alapvető változásokat hozott a borvidék életében, a két világháború, majd a több mint négy évtizedes szocializmus nem kedvezett igazán a minőségi borkészítésnek. Az 1990-as rendszerváltással együtt új lendületet kapott a mátrai borászat is.